A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

RÉMIÁS Tibor: Miskolc mezőváros 18. századi lakóinak jogi státusa és rétegződése (a Miskolc monográfia vonatkozó fejezetének tervezete)

miután a congregatio 1732. július 28-án megtárgyalta, szó szerint beiktatták a vármegye protokollumába is.

62 Borsod vármegye protestáns rendjei nagy megdöbbenéssel vették tudomásul a királyi rendelet mind a 9 pontját. Tudvalévő, hogy a rendelet utolsó pontja szerint a tisztséget vállalóknak: „Bírák, tisztviselők és ügyvédek Szűz Máriára és minden szentekre tartoznak esküdni".

63 A Carolina resolutionak azonban meglett a protestánsokra nézve az a haszna, hogy egyházi tekintetben szervezkedtek és ún. superintendenseket választottak. 1735ben Miskolcon a református egyház a város tanácsa alól kivonta magát és önkormányzati alapon rendezkedett be.

64 Ettől kezdve még nagyobb odafigyeléssel választották ki papjaikat. A miskolci reformátusok azon voltak, hogy egyházuk élére minél kitűnőbb papokat nyerjenek meg. A református oskolákban nevelkedő diákok számára lehetőséget biztosítottak külföldi egyetemeken történő minél alaposabb tudás megszerzéséhez.

65 A 18. század első felében, III. Károly uralkodásának vége felé Borsod vármegyében az egyes vallásfelekezetek ekként oszlottak meg. Egészben római katolikus település 23 volt, közöttük Mindszent. Felerészben római katolikusok voltak Darócon, Nyaradon és Diósgyőrben. Református eklézsia (anyaegyház) 72 helységben működött, köztük Miskolcon és kb. ugyanennyi számban volt református leányegyház is. Ágostai evangélikus lakosok is szivárogtak be e korban a vármegyébe s a következő helységekben telepedtek le: Arnót, Kelecsény, Kurityán, Oszlár, Szirmabesenyő és Viszló. Ezeken kívül még két hitfelekezet volt elszórtan a vármegyében, úgymint a görögkeleti rutének és az izraeliták. A Miskolc város lakosságának felekezeti megoszlásáról nehéz találni olyan összeírást vagy kimutatást, mely a 18. század első feléről átfogó képet nyújtana számunkra. Eleddig egyetlen olyan forrást ismerünk, amely Miskolc város társadalmát vallási tekintetben vizsgálat alá vette a század első felében, ez az 1746. évi Canonica Visitatio. Miskolc egyházlátogatása során a különböző vallású hívők számbavétele a következő eredménnyel zárult. „Római katolikus felnőttek, illetve áldozó koron felüliek: 300, áldozó koron aluliak 85. Sclavi confessionis: felnőttek 400, gyermekek 97. Germani confessionis: felnőttek 120, gyermekek 30. Luteránusok 250. Kálvinisták: kb. 7000. Ruténok (azaz görög nem egyesültek): 150. Graeci simul sumpti 70 ut ipsi retulerunt. Zsidók: 35. Katolikus vallásra tértek száma 1726 óta: 310."

66 A számadatok tanúsága szerint Miskolc városában a század közepére felszaporodtak a katolikus vallás képviselői. A század eleji néhány katolikus családhoz képest a 40-es évek közepére számuk ezer fölé emelkedett. Mindez az 1711 utáni, de főleg a Mária Terézia idején csöppet sem titkolt katolizáció eredménye. Miskolc őslakossága ugyan továbbra is református maradt, de a beköltözések (katolikus telepítések, görög és zsidó kereskedők megjelenése stb.) a század második felében átalakították a város felekezeti képét. A rekatolizációs folyamat csak II. József uralkodása alatt enyhült némiképpen. Az imént felemlegetett egyházlátogatás számba veszi a mindszenti templom belső berendezését, tartozékait, temetőjét, de a város felekezeteiről történő tisztánlátás érdekében a református és a görögkeleti eklézsiák személyi és vagyoni helyzetére is kitér, amit 62 Bm. L. Megyei Jegyzőkönyvek XXI. kötet 69-73. 63 SzentpéteryAndrás Borsod vármegye református vallású követének az 1728. évi országgyűlésen történt megalázó esetét lásd: Bm. L. Borovszky-hagyaték, számozatlan iratok csomója, Tóth Péter által kigépelt kézirat 30-32. 64 Veres L., 1976.91-109. 65 Bm. L. Borovszky-hagyaték, számozatlan iratok csomója, Tóth Péter által kigépelt kézirat 74-79. 66 EÉL. 3412. raktári számú kötet 105-114., vagy HOM HTD 71.10.79. 123