A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

B. PERJÉS Judit: Különböző leletek konzerválása, restaurálása és rekonstrukciója a karosi honfoglalás kori temetőből

Az eddig előkerült honfoglalás kori lábbelik

14 szabását tudtuk pontosítani e munkák során. A lábbeli fejrészének felső szélén az apró lyukakkal tűzdelt bőrcsík bizonyítja, hogy a fejrész külön szabott volt a szártól. A kissé ívelt háromszög alakú darabka az oldalvarrott szárrész induló töredéke. Középütt pedig kissé ívesen felmagasodik, és elöl felkunkorodó (1. rajz). Az ásató régész gondos feltárómunkája tette lehetővé az addig még ismeretlen ezüstveret-együttesek - két sírból is előkerült - elhelyezkedéséből, a nyomokból az íj tartó tegezek rekonstrukcióinak az elkészítését.

15 A III. temető 11. sírja tegezének a fémvereteit konzervált állapotban kaptam kézhez.

16 A készenléti íjtegez rekonstrukcióját azonos módszer szerint végeztük, mint az 52. sírnál is. A sírban mért méretek alapján a tegez testét új anyagokból elkészítettük és a díszítendő felületre ráerősítettük az aranyozott ezüstvereteket. A tegez testét merevítő fát furnérral helyettesítettük. Kiszabtuk az alsó és felső lapot és 30 mm-es magas oldallapot ragasztottunk hozzá. A kiszabott bőrön bejelöltük a veretek helyét, s lyukasztóval kiütöttük a szegecsek helyét. Több esetben megmaradt a szegecs fejét leszorító kis lapka. Ezért nagyobb lyukat kellett ütnünk, mint a szegecs átmérője. így helyeztük be a bőrbe, de hogy ne tudjon elmozdulni, s ne eshessen ki belőle, s könnyen ki is szedhető legyen (reverzibilitás), a bőr hátoldalán a szegecseket cérnával rögzítettük. így az eredeti fémdíszek egyáltalán nem sérültek. A másik készenléti íjtegez

17 (52. sír) díszítő fémleletei kb. 55 cm hosszan helyezkedtek el a sírban. A veretek alatt összefüggő barna bőr felületet figyeltek meg. Az íjtegez felső kb. egyharmadát borító fémleletek in situ lettek a sírból kiemelve (78. kép). így a laboratóriumban történt kibontás során még inkább pontosítani lehetett a sírban tett megfigyeléseket. A veretek alatt megmaradt szerves anyagok nyomaiból a felépítését (2. rajz), a tegez vastagságát, készítésének a módját is megtudhattuk (19. kép). A bőrrel bevont fakéregre szegecselték - díszítésként - az ezüstvereteket, a belső oldalukról visszaütve. Hogy a szegecs feje ki ne szakadjon az anyagból, kis négyszögű rézalátét lapocskákkal szorították le. Néhány darabnál ezek a kis alátétek is megmaradtak. így készült SZEGECS =5- CfeftNA FURNÉR 14 László Gy., A koroncói honfoglalás kori sírlelet. Arch.Hung. XXVII. (1943) Bp. 191.; Csallány D. Weiblicher Haarfechtesshmuck und Stiefelbeschlage aus der Ungarischen Landnahmezeit in Karpatenbecken. Acta Arch Ac.Scient.Hung. 22. (1970). 15 Révész L., Készenléti íjtartó tegezek a magyar honfoglalás kori sírokban. HÓMÉ. (1991) 37-42. 16 A tegez vereteit Kováts Tibor, a HOM restaurátora konzerválta. 17 Révész L., HÓMÉ. (1991) 37-42. 833