A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: A „föld népének” élete a Nagykaposi járásban Mária Terézia úrbérrendezésekor

Amilyen szigorúak és terhesek a robotkövetelmények, olyan enyhék a pénzbeli, kilenced- és tizedbeli földesúri terhek. Az egyházi tized sem divatozik, és egy-két kivételtől eltekintve, az ajándékadás kötelezettsége is enyhe. Kilencedet búzából, rozsból, árpából és zabból csak Bés, Nagykapos, Kiskapos, Palóc és Viszoka lakói adtak. Közülük Bés és Palóc úrbéresei tengeriből is „kiadták" a kilencedet. Mocsár földesurai „csak" búzából, rozsból és zabból kívánták meg a kilencedet. Kilenced helyett tizedet adtak termékeikből földesuruknak Dobóruszka és Sislóc úrbéresei. Az egyházi tizedet néhány községben „szemül" adták meg (Dobóruszka, Iske, Mocsár, Palágy, Palágykomoróc, Palóc, Nagyszelmenc, Vaján és Viszoka) a jobbágyok. Hol pénzben, hol „szemül" kérték az „egyházi járandóságot" Sislóc lakóitól. Legtöbb helyen azonban 1-2 forint „keresztény-pénzzel" váltották meg a lakosok az egyházzal, pontosabban ekkor már a királyi kincstárral szemben fennálló egyházi tized-béli kötelezettségüket. „Keresztény-pénzt" fizettek Bajánháza, Bés, Botfalva, Darma, Gálócs, Kelecsény, Kérész, Mátyóc, Mogyorós, Pinkóc, Ptruxa, Kisszelmenc, Tarnóc és Jegenye lakói. Az ajándékok vagy kulináriák közül a „karácsony tyúkja" volt divatban. Ezt sem szedték mindenütt. Egy-egy tyúkot vagy egy pár csirkét kértek Bozos, Dobóruszka, Iske, Kiskapos, Kérész, Mátyóc, Mocsár, Mokcsa, Palóc, Sislóc, Vaján és Viszoka úrbéreseitől. Kotlóalja csirkét (12-14 darab csibe) kotlóstól kellett adniuk Bajánháza, Botfalva, Csicser, Pinkóc és Tarnóc úrbéreseinek. És hogy „tarkább legyen a kép", a tarnóci földesuraságok a kotló alá rakott tojásokért 4 poltúrát fizettek a jobbágyoknak. A csirke- és tyúkadás karácsony táji kötelezettségénél nagyobb terhet jelentett a „kender-dézsma". Dobóruszka, Kérész, Mocsár, Mokcsa, Palágy, Palágykomoróc, Palóc, Pinkóc, Sislóc és Vaján úrbéres háztartásai egy-egy zsákot kellett adjanak évenként uraiknak. Viszoka úrbéreseinek ezt a zsákot komlóval is meg kellett tömniük. Ahol zsákot nem adtak, ott fonniuk kellett a földesúr kenderéből 2-3-4-6 font fonalat. Vaján lakói fontak is, és zsákot is adtak. Volt persze, ahol egyik szolgáltatást sem követelték. Az említett földesúri adózások mellett szólnunk kell még a „sertés-dézsmáról". Ebben voltak legnagyvonalúbbak a járás földesurai. 10-20-30 sertés után is csak „egyet" követeltek, s akinek 10 alatt volt a sertése, attól megelégedtek öreg disznónként 2-3 krajcárral vagy 1-2 garassal. Az országos szokásnak megfelelően csak Kiskapos és Palóc lakóinak kellett 6-9 krajcárjával megváltaniuk sertéseik tartásának haszonvételét. Négy helyen - Nagykapos, Kiskapos, Sislóc és Viszoka - községben volt szokás a „húsvéti bárány" adása. A falu szolgálónépei együtt húsvétra egy báránnyal „kedveskedtek" uraiknak. Zemplén és Szabolcs megye több úrbéres településén bárány helyett borjút követeltek a földesurak jobbágyaiktól húsvétra.

37 Ehhez képest a Nagykaposi járás úrbéresei nem panaszkodhattak. Különösen érdekessége a szolgáltatások e „tengerének", hogy pénzről, telekadóról, szolgáltatások megváltásáról alig-alig esik szó. A keresztény-pénzt fizetik néhány településen, és néhány jobbágygazda, nem lévén 10 sertése, néhány garassal, krajcárral „kedveskedik" urának. Egyedül Nagykapos úrbéresei váltják meg robotjukat 8-10 forintért évenként, és Ptruxán Áffra László 3 szolgáló háztartása fizet robot helyett 40 forintot. Mindez az árutermelés hiányáról, a pénzgazdálkodás kezdeti állapotáról „ad hírt". Természeti javakban bővelkednek a járás úrbéresei, a végtelenül sok munkát „sem sajnálják" földesuraiktól, de pénzük nincs, vagy ha van, azt nem a földesúri szolgáltatások 37 Takács, 1991.; Lásd még a 22. jegyzetben felsorolt forráskiadványokat. 82