A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

PAPP József: A tizedesek és töltéskerülők szerepe a tiszai árvízvédelemben

a E>B ^P rV D m 3£ Jiamra S- beton Xonyfta H s- bitón Szoba. hajópadló * I -D D neki kellett végeznie. Az első ló vételre a Társulat kamatmentes hitelt adott, melyet munkával is lehetett törleszteni. Jelentősebb számú nagyjószág tartását tette lehetővé az ingyenes kaszáló. A lovon, szarvasmarhán kívül a korlátlan sertés- és baromfitartás válhatott vagyont alapozóvá.

18 Ha az árvíz nem fenyegetett, a gátőrnek a gát körüli teendők mellett volt ideje gazdálkodni. Rendszerint bérelt földdel kezdtek, amit aztán apránként megvásároltak. Egyik-másik idős korára 15-20 hold földet is képes volt összerakni. A gátőrök többsége tehát jó gazda hírében állott. A jószágtartásban ők a fajtanemesítés elöljárói. A szürke magyar marhát felváltó magyar piros-tarkát, a szimentálit, lóban a nóniusz rövid- és hosszúcsűdű változatát, sertésben a mangalicát felváltó joksit (york-sirei), a nagy májú, hízékonyabb libát, kacsát, a parlagi tyúkot felváltó plimuthot, de a pulykát és gyöngytyúkot is ők terjesztik a Tisza menti parasztság körében. A falusi asszonyok keltetés idején szívesen vásárolták tőlük a kacsa és liba tojását, mert azt tartották, hogy azok a víz mellett egészségesebben nevelkednek. A gátőrök szolgálati lakása a melléképületekkel egységes terv szerint úgy készült, hogy megfeleljen a gazdálkodás kívánalmainak is. A kétszobás + konyhás + kamrás, 18 Csepregi Péter 1928-ben lett gátőr, az ő adatait közlöm. 819