A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

PAPP József: A tizedesek és töltéskerülők szerepe a tiszai árvízvédelemben

éjszakánk volt. A Tisza áradása Mezőcsát felől elszakította a töltést féltizenkettőkor éjszaka és bejött a községbe. A harangokat félre verték. Minden épkézláb ember sietett tölteni a temető keleti oldalán".

6 A falvakat védő körgátak nem jelentettek teljes körülépítettséget. A gátépítést csak ott tartották fontosnak, ahol az áradás mindig utat talált. Bábolnát pl. soha nem a Tisza felől fenyegette az ár. Legtöbbször a Dorogma térségén átömlő víz tört rá a Sulymosér felől. A határ védelmére is készülhetett ily módon gát, mint ahogy Bábolnán a Sárállásban az uradalmi földeket védték a lakosok által készített gáttal.

7 A falvak népe a védgátak védelmére is felkészült, szinte mindig készenléti állapotban volt. A készenléti állapotért a tizedes volt a felelős.

8 A Duna-Tisza közén a hódoltsági területen még a 16. század végén, a 17. század elején a parasztság létrehozta a maga közbiztonsági szervezetét, a parasztvármegyét; a jobbágy községek pedig a tizedes intézményt, melynek élén a választott tizedesek álltak. A török kiűzését követően ezek a szervezetek megszűntek vagy átalakultak.

9 Térségünkben ez utóbbinak lehetünk a tanúi. Ez az intézmény Tiszabábolnán még az 1932. évi nagy árvíz idején is létezett. Ennek az átalakult tizedesi intézménynek, feltehetően a 18. századtól, legfontosabb feladata az árvédelem volt. Ezeket a falvakat négy tizedre osztották, a választott hites személyek, az esküdtek számához igazodva. Az esküdtek feladata volt a hozzájuk osztott tizedben lakók adózási kötelezettségeinek számon tartása, árvíz esetén pedig a mozgósítása. A választott tizedes dolga azonban kiterjed mind a négy tizedre. Feladata a közmunkák beosztása, melyben a töltések karbantartása is szerepelt, továbbá az éjjeli őrség megszervezése, árvíz idején erre a feladatra több ember mozgósítása a gátak figyelésére. Ebben a feladatkörben, mint választott személy, hatóságként járt el. Külön vigyáztatta a menekülőutat, annak karbantartását, hiszen nagy árvizek idején csak a menekülőúton lehetett a falvakból kijutni. Dorogmára azonban semerről sem lehetett száraz lábbal bejutni.

10 Kifelé meg csónakkal közlekedtek, olykor Mezőcsátra is. Bábolnán a falu északi részén kezdődött az „500 öl hosszú és 2 1/2 öl széles töltés, mely megy keresztül és tart a Kappanfokig. Ezen töltésen lehet nagy árvíz idején a községből szárazon kimenni".

11 Tiszavalkon az egykori menekülőutat Kármentőnek

12 hívták, egy dűlő őrzi még a nevét. A védelemre való felkészülés részét jelentette, hogy az elöljáróság, még a jobbágykor idején előírta, hogy a lakosoknak rőzsét, az ahhoz való karót és trágyát kell tartalékolnia árvíz esetére. A trágya a szivárgó víz útjának eltömésére szolgált, ha földet is hánytak alá. A tizedes feladata volt annak ellenőrzése, hogy az előírásokat a lakosság teljesíti-e. Talán még a 19. század elején adhatták ki azt a statútumot, amely Bábolnán előírta, hogy „minden negyed telkes gazda 15 kéve rőzse és 5 karó és kellő mennyiségű trágyát" köteles az udvarán tárolni.

13 Árvíz idején pedig a tizedesnek engedelmeskedve, 6 Uo. 1932-ből. 7 Borsod-Abaúj-Zemplén megye Levéltára Tiszabábolna község közgyűlési és képviselőtestületi jegyzőkönyvei. V. 217:1-2-3-4-5. 1920-ból és 1894-ből. 8 Tiszabábolnán 1888-ban Molnár Antal a tizedes. 1905-ben a falu 4 tizedre volt felosztva. Uo. mint fent 1888-ból és 1905-ből. 9 A kérdésről részletesen ír Takács Sándor: Művelődéstörténeti tanulmányok a XVT-XVII. századból. Bp. 1961. és Szakály Ferenc: Parasztvármegyék a XVII. és XVIII. században. Bp. 1969. 10 Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára I. Pest, 1851. Tisza-Dorogma. 11 Pesty Frigyes: Borsod vármegye leírása 1864-ben. Miskolc, 1988. 345. 12 Uo. 356. 13 B.-A.-Z. m. Levéltára bábolnai jegyzőkönyvek, 1912. 816