A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

PAPP József: A tizedesek és töltéskerülők szerepe a tiszai árvízvédelemben

a megjelölt helyre kell szállítani és ott a lerakásban közreműködni is legyen köteles. Az árvíz elmúltával a károk megszüntetését, a helyreállítási munkálatokat is a tizedes irányította. Feladata volt továbbá a rőzsevágásra is felvigyázni. A rőzse készítéséhez szükséges, megfelelő hosszúságú vesszőket ugyanis a közösség füzes erdejében lehetett • 14 vágni. A védtöltések kiépítése után a hivatásos gátőr, akár a tizedes is lehetett volna, hiszen a feladat ugyan az, csak más szervezeti keretek között. Ismeretes, hogy a Tisza szabályozása eredetileg társadalmi szerveződéssel indult.

15 A társulatok dolgával most nem foglalkozom, a gátfelügyelet kulcsembere, a gátőr szerepét vizsgálom. A megépült gátakat szakaszokra osztották be. A 4-5 km-es töltésszakaszt külső szolgálatra felfogadott alkalmazottak vigyázták és tartották rendben. A töltés vigyázására felfogadottakat kezdetben a mezőkerülő, erdőkerülő analógiájára töltéskerülőnok nevezték. A ma használatos gátőr újabb keletű szóösszetétel, mely csak a századforduló táján vált általánossá. így az első töltéskerülők még a „Tőtis", a későbbi gátőrök pedig a „Gátőr" ragadványnevet kapták pl. Tiszacsegén. A töltéskerülők, gátőrök a Duna, a Tisza és mellékfolyóik mentén több ezren teljesítenek szolgálatot, akiknek mestersége immár másfél százados múltra tekint vissza. Ez idő alatt sajátos foglalkozásuk sajátos hagyományokat is teremtett. Az elkövetkezőkben, a teljesség igénye nélkül, részben írott források, nagyobbrészt recens adatok alapján veszem sorra szerepük elemzését. Az első töltéskerülők feladatát a korabeli esküszövegük tartalmazza. A csegei Kovács Bálint, az ároktői Liptai Márton és Korbuly János, a Tisza bal parti töltéskerülésére felfogadott személyek 1857. július 27-én, Tiszacsegén a faluházán, Túri Péter községi bíró, Csótka Ferenc jegyző, Sebők János adószedő és Kovács Sámuel, a Társulat igazgatója előtt tettek esküt a következő szöveg szerint: „Én, n. n. esküszöm az élő Istenre, aki Atya fiú Szentlélek tellyes Szentháromság, egy igaz örök Isten, hogy az Alsó szabolcsi Tisza Szabályozási Társulattól töltés kerülőnek fogadtatván fel, ezen tisztemben hűségesen eljárok; Elöljáróimnak engedelmeskedem; a kártételt a töltésen akadályozom, ha nem akadályozhatnám azokat bejelentem; s a netalán elvett zálogokkal elszámolok; és a réten kint lakásom alkalmát a polgári társaság vétkes egyénei, a gonosztevők rejtegetésére fel nem használom; általában mint polgár és társulati szolga, kötelességemnek eleget teszek. Isten engem úgy segéllyen!"

16 Noha a Társulat alkalmazta a töltéskerülőket, az eskütételük mégis a falu elöljárósága előtt történt. Ez azonban nem jelentett valamiféle községi felügyeletet is, de föltétlenül volt erkölcsi súlya, hiszen a község elöljárói előtt fogadták meg, hogy a gonosztevők rejtegetésétől óvakodni fognak, azokat, akikkel nem tudnak elbánni, feladják. Ez az az időszak, amikor még a „betyárvilág" járta, az országos csendbiztos Rádai még nem csinált rendet. Az eskü szövegéből továbbá az is megállapítható, hogy a töltéskerülőknek nincs még kialakítva a teljes feladatköre. A társulat kívánalmainak, mint szolgák, mindenben engedelmeskedni kötelesek. Ezt később úgy értelmezték, hogy közvetlen felettesük, a gátfelügyelő minden parancsát katonás rendben, észrevételezés nél14 Babik József: A tisza-bábolnai parochia története. Egri Egyházmegyei Közlöny 1902. évf. írja: a Tisza „partján buján terem a fűz kerítésnek, vízáradás alkalmával a védgátak erősítésére". 188. 15 Erről részletesen olvashatunk Botár Imre-Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása. I. rész (1846— 1879) és A Tisza szabályozása II. rész (1879-1944). Vízügyi Füzetek 3-4. 1971. 16 Tiszacsege Protokolluma 1761-1868. Hajdú-Bihar megye Levéltára V. 674/a. 12. 1857. 817