A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BERECZ József: Felső-Magyarország sajtója a millennium időszakában

saikban alig lehet a két irányt egymástól megkülönböztetni, az egyik is oly hévvel tart philippikát a maga igaza mellett, mint a másik." Az Abaúj-Kassai Közlöny újévköszöntő vezércikkének helyzetképe sem rózsás: „Ideges a világ, a magánélet tünetei is erről az idegességről tesznek tanúságot, párbajmánia, hírlapi csetepaték, bűntények, és általános az a túlfeszültség mely társadalmi életünket uralja ... annyi bizonyos, hogy évezredes ünnepünk elé nem kedvező kilátások között lépünk." A Gömör-Kishont a millenniumot köszöntő vezércikkében arra figyelmeztet, nehogy az ünnepi külsőségek elvonják a figyelmet a lényegesebbről, a konkrét helyi tennivalókról. Mert a rendkívüli alkalomhoz illő ugyan, hogy „...a vármegye kellő fénnyel óhajtja bandériumát a királyi menetben megjelentetni, ... hogy legyen tartva a millennium ideje alatt egy ünnepi díszközgyűlés hazafias beszédekkel, s utána legyen ősi szokás szerint magyaros áldomás, de ezen mozzanatok még mindig nem elégségesek, hogy az ünnep itt vármegyénkben tartós, maradandó emlékeket hagyjon hátra." S még hozzáteszi: „Ám anélkül, hogy gúnyolódni akarnánk, sőt inkább az ünnepi hangulathoz méltó törekvés által juthatunk arra a meggyőződésre, hogy az ünnepi ágyúkat jól megtöltöttük puskaporral, azok puffogni is fognak, versenyt fognak durrogni velük tán a pezsgős palackok is, de az igazi célt, nemzeti ünnepélynek rendezését itt a vidék központjában alig érjük el." A kassai Felsőmagyarország március 6-i számának vezércikkében bírálja a millenniumi rendezvények túlságosan fővárosi központosítását, s azt is, hogy a hivatalos ünnepségsorozat csak májusban, az országos kiállítás megnyitásával veszi kezdetét, majd felveti a kérdést: „Ha erre az új év első napja nem volt alkalmas, miért nem fogadták el országosan az ünneplés kezdetéül március tizenötödikét, a nemzet újjászületésének ... napját? ... Vagy tán a hazafiság szabadabb nyilvánulását még mindig korlátozni kell s ez a nap a félreértések nagy könyvébe feketével van beírva? ... ha a millennium ünneplését a béke ünnepének tartjuk, amiként az is, akkor ne lássunk még most is és szüntelenül oly fekete pontokat a múltban, melyek veszélyesek lehetnének a jövőben ... Nagy tévedés lenne ily napokból, mint március 15., tilalmi időt csinálni." Ugyancsak kassai példa tanúsítja a hivatalos kormányzat politikai szervilizmusát. Hiába próbálkozik Kassa városának választott képviselő-testülete, a közvélemény nyomására, történelmi perújrafelvétellel is a honalapítás ezredéves ünnepe alkalmából. Még az év elején fordult a város törvényhatósága az országgyűléshez, hogy az szavazzon meg a nagy nemzeti évforduló ünnepéhez méltó határozatot a rodostói száműzetésben elhunyt II. Rákóczi Ferenc és legközelebbi bujdosó társai hamvainak hazahozatalára, s hogy a szent hamvaknak szolgáljon végső nyughelyül az ezredéves jubileumra felújított kassai székesegyház, nyomatékos érvként hangoztatva, hogy Rákóczinak fejedelemsége idején Kassa volt a székvárosa. A kegyeletes javaslat képviselőházi vitája váratlan politikai vihart kavart. A vitát az Abaúj-Kassai Közlöny, helyszíni tudósítója révén, részletesen ismertette. Thaly Kálmán, a hírneves történész képviselő emlékeztette az országgyűlést, hogy már a nyolcszázhetvenes években ötvenkét törvényhatóság kérelmezte a hamvak hazahozatalát, hasztalan, majd 1894-ben Bereg és Zemplén megye együttesen nyújtott be hasonló kérelmet, szintén eredménytelenül. Ezért még inkább indokolt a kassai sürgetés. Az ellenzék nevében felszólalt a nagy tekintélyű Eötvös Károly, jogász és író, aki hevesen ostorozta a kormányzat időhúzó, hazafiatlan taktikázását, s követelte töröltetni az 1715. évi országgyűlés 49. számú törvényéből a Rákóczit és a szabadságharcos társait denunciáló cikkelyeket. A lap közölte a teljes beszédet. Ebből idézünk: „...mikor 798