A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BERECZ József: Felső-Magyarország sajtója a millennium időszakában

hivatalos lapja volt. Szerdánként jelent meg. Kezdetben kiegyezés párti, szabadelvű lap. Kiadó-tulajdonosa 1896-ban is az a Forster Rezső, aki 1879-ben vette át az újságot az alapító tulajdonos és szerkesztő Rácz Ádámtól. Forster Rezső - aki Cegléden született életpályáján Miskolc már a sokadik állomás. Az 1850-es években Pesten volt nyomdász, a Hölgyfutár című irodalmi, társasági és divatlap főszedője, de már ekkor szépirodalmi ambíciók is fűtötték. Két novellája meg is jelent - bár még névaláírás nélkül - az általa szedett lapban. Nyomdász szakmai ismereteit néhány évig Németországban gyarapította, miközben több pesti lapnak külhoni tudósítója volt. Hazatérését követően Sárospatakon lett nyomdász. Egy ideig az ő nyomdájában jelent meg a Sárospataki Füzetek, a korszak egyik legrangosabb tudományos folyóirata. A hatvanas évek elején ő a kiadó-tulajdonosa a Zemplén megyei Híradó című hirdetési újságnak, s ezt alakította át az ottani első megyei hírlappá, Zempléni Híradó címmel, 1864 derekán. Miskolcra 1878-ban került, s tárgyalt korszakunkban ő a borsodi sajtó egyik vezéralakja. Itteni korszakában a másik szabadelvű helyi hírlap, a Borsodmegyei Lapok felelős szerkesztője is. Ez az újság hetente kétszer jelent meg. Akkurátusan részletező fejléce szerint „Politikai, társadalmi, közgazdasági és vegyestartalmú közlöny. A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara ... a Miskolci Ipartestület és a Miskolci Kereskedők és Kereskedő Ifjak hivatalos közlönye". A megye és Miskolc ellenzéki lapját, a Szabadságot a függetlenségi és 48-as párt helyi szervezete alapította 1892-ben. A „lapfenntartó bizottság" tagja volt például a miskolci közélet jeles személyiségei közül Bársony János, Bizony Ákos, Sassy István, Soltész Nagy Albert. Szerkesztője (s később a lap tulajdonosa) Ruttkay Menyhért. Fő hivatása szerint a református főgimnázium énektanára, a református egyház karnagya negyedszázadon át, s a vasúti dalos körnek is ő a dirigense. Mindeme elfoglaltsága mellett a hírlapírásra is futotta szellemi energiáiból. Első cikkeit még a Borsodmegyei Lapokban jelentette meg. Régiónk lapjai a magyar honfoglalás ezredévi ünnepének elemző méltatását, a millenniumhoz kapcsolódó országos és helyi eseményekről való részletes tudósításokat, a kísérő társadalmi-közéleti megnyilvánulások kommentálását valamennyien elsőrendű feladatuknak tekintik, különösen az első fél évben, amikorra a hivatalos rendezvények zöme sűrűsödik. A kormánypárti s az ellenzéki lapokban egyaránt az ünnepi témához illő, emelkedett hangú emlékezések jellemzik a nevezetes esztendő sajtónyitányát. Ám korántsem valamiféle „romantikus történelemszemlélet jegyében" fogantak a további érdemi, elemző írások. A Borsod már a millenáris évi első számában kertelés nélkül érzékelteti a nyomott szellemi közhangulatot: „... százszorosan nehéz a szellemi munka állapota és vele együtt azon orgánumoké, melyek a szellemi tőkét kamatoztatják, vagyis világosabban szólva, amelyekben szellemi és erkölcsi erők nyilatkoznak, avégből, hogy minden lehető téren az éber őrszem feladatát teljesítsék. Mert először is sehol semmi téren oly nagy, oly elpusztító törekvésű a verseny, mint a hírlapirodalom terén, másodszor és különösen sehol sem oly nehéz felismerni a valót és hamisat ... mint a hírlapokban. A szellemek versenyének fin de siécle-i jellege, hogy erkölcstelen és hamis törekvéseknek a hírlapirodalom terén is oly nagy tábora van, mint a jónak és igaznak volt valaha, sőt ami még leverőbb e téren, tehát a legnagyobb nyilvánosság terén, épp oly bátorsággal, felvont sisakkal, mondhatjuk sans géné védik a rosszat és hamisat, mintha az a világ legigazabb ügye volna. A szellemek nagy képzettsége, a tollforgatásnak csaknem hihetetlen gyakorlottsága a legtetszetősebb alakba tudja öltöztetni a legrosszabb irányú törekvéseket is az olvasók megtévesztésére, úgy, hogy különösen az úgynevezett jámbor olvasó azt hiszi, hogy - mint mondani szokták - fenékig tejfel. Külső megnyilvánulá797