A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BERECZ József: Felső-Magyarország sajtója a millennium időszakában

1876-ig húzta ki. Az utód hetilap Rimaszombat és Vidéke elnevezéssel indult 1877-ben, s 1879-ben szűnt meg. Csak 1880 júliusában sikerült, körültekintőbb alapozással létrehozni Gömör-Kishont címmel azt a hetilapot, amely tartósnak bizonyult, s a millennium idején már a tizenhetedik évfolyamát jegyezhette. A kezdeti időszakban hasonlóan hányatott sorsú a zempléni sajtó is. Pedig Sátoraljaújhelyen - Miskolcot és Kassát megelőzve - már 1864-ben kivívta a közigény a helyi hetilap, a Zempléni Híradó megjelentetését. Ez a terepelőkészítő sajtóorgánum azonban csak 1868 elejéig élt. Utódja 1870. szeptember 30-án indult Hegyalja címmel, ezt 1871 elején Zemplénre változtatja, 1878. december 17-től 1879 végéig Zempléni Lapok elnevezés szerepel a fejlécén, 1880 elejétől ismét - s immár véglegesen - Zemplén a lap címe. Tartós fennmaradását főleg annak köszönheti, hogy a nyolcvanas évektől Zemplén vármegye hivatalos lapjaként jelenik meg. (Kuriózumként ide kívánkozik, hogy a Zemplén az egyetlen hírlap régiónkban, amely 1880-tól, eredeti címét megőrizve, a történelmi változások sorát átvészelve 1944. október végéig megjelent.) Viszonylag előnyösebb körülmények között jelenhettek meg a tárgyalt időszakban a nagyobb hazai városok között számon tartott Kassa és Miskolc hírlapjai. Kassáról szólva vitatkozni vagyok kénytelen az Akadémiai Kiadónál 1985-ben megjelentetett A magyar sajtó története című nagy monográfia II/2. kötetének 55. oldalán közölt sommás általánosítással, amely szerint „A Felvidéken, az ország északi peremterületén elhelyezkedő városok közönsége nem magyar nyelvű politikai lapokat olvasott ... az olvasni tudó magyar anyanyelvűek ... Kassán is csupán 36 százaléknyi réteget alkottak, amelyre, mint potenciális, hírlapokat olvasó csoportra egyáltalán elvileg számítani lehetett. Ezért a kiegyezést követő években e vidéken sikeres, hosszú életű hírlapi vállalkozások magyar nyelven nem keletkezhettek." A valóság ezzel szemben az, hogy a kassai polgárság információigénye az említett időszakban három magyar nyelvű hírlap - az Abaúj-Kassai Közlöny, a Felsőmagyarország és a Pannónia - tartós megjelenését tette lehetővé, s amint már a bevezetőben említettük, közülük az AbaújKassai Közlöny a millennium idején már a 25. évfolyamát jegyezte. A Felsőmagyarország pedig a tizenkettediket. S éppen az utóbbiban megjelent, az idősebb laptárs jubileumáról szóló részletes tudósításban ezt is olvashatjuk: „... a lap azóta huszonöt éven át szakadatlanul szolgálja a magyarság, a város ... érdekeit". Önérzetesen hozzáfűzi még: „A mi társadalmunknak nincs sajátosabb terméke a hírlapnál és nincs olyan intézmény, mely oly rövid idő alatt ... befolyásnak oly nagy mérvét érte volna el, mint a sajtó. A hatalomra jutott polgári osztály szabadságának ... a sajtó képezi legelső kifejezését és leghathatósabb védelmi eszközét." A jubiláló lap irányultságát kifejezésre juttatja szerkesztője, Ladomérszky Gyula, aki közölt felszólalásába beleszövi - anélkül, hogy megnevezné, kitől idéz - Kossuth Lajos hitvallását a sajtóról: „a hírlap óramutató a nemzet életében, hajnalcsillaga a világosság napjának, izzadó munkása a jövőt előkészítő jelennek ... korholója minden nemtelennek és aljasnak, őre a jogszerűségnek, ... zászló, mely köré szellemi tábort ütnek azok, kiket egyenlő elvek vezetnek...". Miskolcon is három hírlap volt jelen a millennium évében. A rangidős BORSODMiskolci Értesítő ekkor lépett a 30. évfolyamába, a Borsodmegyei Lapok 1881 óta jelent meg folyamatosan, a Szabadság 1892-ben indult. A BORSOD-Miskolci Értesítő, fejléce szerint „Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny" Borsod vármegye és a Borsod-megyei Gazdasági Egylet 796