A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)
SZ.KÜRTI Katalin: Debrecen művészeti kapcsolatai Nagybányával, Técsővel és Kassával (1896-1944)
ben már második évét zárta a kolónia, de ekkor felbomlott személyi ellentétek miatt. 12 Tény, hogy a két különálló kezdeményezés nem erősítette, hanem gátolta egymást, és szétszórta a város figyelmét, erőit. Ha a művésztelep 1910-ben létrejön, Debrecen talán utolérte volna Nagybányát, ha 1927-ben valósul meg, talán helyettesíthette volna azt. Az egyetem Európa-hírű rendezvényei (1927-től a Nyári Egyetem), a Déri Múzeum és a művészeti csoportok, egyesületek kiállításai rangot adtak a városnak. A vidék első Művészháza Debrecenben alakult 1924-ben, és fennállása három éve alatt 20 kiállítást rendezett a Szinyei Társasággal és a vidéki művésztelepekkel. Az 1927-ben alakult Ady Társaság Képzőművészeti Osztálya a Képzőművészek Új Társaságával és az Új Művészek Egyesületével tartott kapcsolatot, másfelől a Nyugattal és a Kelet Népe Körével. Az osztály tagjai: Medgyessy Ferenc, Gáborjáni-Szabó Kálmán, Káplár Miklós, Holló László, Vadász Endre és Félegyházi László voltak. Vadász a harmincas évek elején, Félegyházi 1937-38-ban látogatta Nagybányát. 13 A Déri Múzeum színvonalas kiállításokat rendezett, fogadta a miskolci, nyíregyházi, szegedi művészcsoportokat és a kiszakadt kulturális központok képviselőit. 1934ben és 1937-ben például Pataky Sándor, aradi festőművész akvarelljeit, 1937-ben a kassai Ruttkay György és R. Nyiri Lili műveit mutatták be. A Felvidék és Erdély viszszafoglalása után több jelentős kiállítás volt. 1940-ben és 1942-ben Litteczki Endre szatmárnémeti, 1944-ben Barabás István és Gyergyói-Brassai András marosvásárhelyi művészek bemutatójára került sor. 1941 márciusában a kassai Kazinczy Társaság mutatta be Löffler Béla szobrait, Jakoby Gyula, Ruttkay György, Dobándi Károly, Féld Lajos, Jaszusch Antal, Kieselbach Géza, R. Nyiri Lili, Oravetz Imre és Zsámbor István festményeit. 14 A kiállításon túl mást nem tehetett Debrecen a kiszakadt kulturális központokért. Művésztelep híján megtartotta lemaradását a képzőművészet terén, amit csak egyéni, nagy teljesítmények ellensúlyoztak valamelyest, nagy erőfeszítések árán. Debrecen továbbra is felvevője, befogadója, s nem formáló közössége maradt a magyar képzőművészetnek. 12 Szabó Sándor Géza: Boromisza Tibor és a Hortobágy. DMÉ, 1978 (Debrecen, 1979) 353-373. 13 Sz. Kürti Katalin: A debreceni Ady Társaság képzőművészei. DMÉ, 1974 (Debrecen, 1975), 751778. Vadász Endre (1901-1944) emlékkiállítás, Budapest Nemzeti Galéria (Debrecen, 1982), katalógus. 14 Déri Múzeum évkönyveinek jelentései 1934, 1937, 1940, 1942, 1944. 779