A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

GODA Gertrúd: Gondolatok Miskolc és Nagybánya művészeti vonatkozásairól

GONDOLATOK MISKOLC ÉS NAGYBÁNYA MŰVÉSZETI VONATKOZÁSAIRÓL GODA GERTRÚD Az országalapító oltalmába ajánlott két város fejlődése az évszázadok folyamán több hasonlatosságot mutat. Erre a legkézenfekvőbb magyarázatot minden bizonnyal magukban a települési tényezőkben kell keresni. A geológiai meghatározottság, a gazdag ásványkinccsel bíró hegyek és az alföld találkozása - mind a mai napig mozgalmassá teszi városaink életét. Nagybánya 1347-ben Nagy Lajos királytól kapott szabad városi rangot, s ugyancsak Nagy Lajos tette Miskolcot még 1365 előtt a diósgyőri koronauradalom részévé, mintegy lehetőséget nyújtva a gyors fejlődésre. Ekkor emelik impozáns, parókiális templomaikat a kor legfejlettebb építőelvének felhasználásával, s mindkét esetben Szent Istvánt választották gótikus szentélyük patrónusául, s így a város címerének alapmotívumába is a közös védőszent alakját komponálták. A gazdag múltból csak azokra a képzőművészeti egybeesésekre próbálok utalni, melyeknek akár máig érvényes hozadéka van, de legalábbis a művésztelepek kialakulásáig (1896; 1920) léteztek. Ilyenek a minorita atyák barokk építkezései, s nem csupán azért, mert városképi arculatot formáltak, hanem legfőképpen iskoláik szellemisége miatt. Ha egy város „zárt" vagy „nyitott" jellege kerül szóba, iskoláik felfogásmódjában találjuk annak magyarázatát. S már nem is tűnik olyan merésznek a szent életű Kelemen Didák

1 áldásos működéséhez visszavezetni városaink befogadó arculatát. Felekezetek és nemzetiségek iránti tolerancia, a vendéglátás mint kiegészítő kereseti lehetőség legalább olyan fontos volt a művészek megtartásában, mint a szép tájék, a tornyokkal ékesített városkép! A nagybányai művésztelep alapítási körülményeiről egyre több ismeretünk van, s ennek tükrében kirajzolódik, hogy a figyelmesség olyan megnyilvánulása, mint az ingyenes vasúti jegy kieszközlése, a Jókai dombon álló szénapajta átengedése, a képekkel megváltható kvártély a szegény bányászcsaládoknál Nagybányán, vagy Miskolcon egy szanatórium épületeinek és szép kertjének átadása, kiállítási lehetőségek, vagy az ingyenes étkeztetés, ami a megítélés szerint sem volt elhanyagolható tényező! A 100 éve alakult nagybányai művésztelepet köszöntő rendezvényen itt Miskolcon jogosan vetődik fel két kérdés. Nevezetesen az, hogyan válhatott oly gyorsan Miskolc az elcsatolt Nagybánya pótlására a Képzőművészeti Főiskola nyári művésztelepévé, illetve miért is olyan fontos számunkra a „nagybányaiság"? Talán érdemes lenne újból hangsúlyozni azt, ami az ez évben elhangzott sok-sok tanulmányból, értékelő előadásból szinte kimaradt; a szakmai igényességet. Mondhat1 Kelemen Didák (1663 Baksafalva-1744. Miskolc). Minorita szerzetes, rendfőnök, aki a Felső-Tiszavidéken apostolkodott, gyógyított, tanított és építkezett. Működésének főbb állomásai: Nagybánya, Nyírbátor, Miskolc, Pozsony. Földi maradványa az általa építtetett miskolci Minorita templomban van. Boldoggá avatásának pere folyamatban van. 759