A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

VÉGVÁRI Lajos: Ferenczy Károly bibliai tárgyú képei

Érdemes kitérőt tenni abból a célból, hogy megvizsgáljuk Ferenczy plein air felfogását. Ferenczy Béni mesélte a következő történetet. Apja és Réti a verandán ülve szemlélték a napsütötte tájat. Ferenczy Károly azt mondta, hogy ezt a remek szín-fény együttest fogja holnap megfesteni. Réti a fejét csóválta, s azt mondta: „nem adja ki a paletta". Ferenczy úgy vélte, hogy a festészet képes a látvány temperálására, s létre tud hozni egy kvázi-plein airt, a színek fokozatainak segítségével. Vagyis Ferenczy Károly nem kívánta impresszionisztikus módon sem a színanalízissel, sem a különböző fénypöttyökkel feldarabolni a látványt. Bach példájára hivatkozott, mondván, hogy a jól temperált színek segítségével ki lehet alakítani a képen a természetes világításhoz hasonló látványt. Erre példa a Józsefet eladják testvérei. A plein air festésben a nélkülözhetetlennek tűnő árnyékokat ezen a képen a barna tónusú földháttér képviseli. Ebből az alapból bontakoztatta ki fehér és sárga ruhát viselő alakjait. A figuráknak nincsen árnyékuk. A plein air hatást a horizont felett kibontakozó ragyogó kék ég megfestésével kívánta elősegíteni. Ehhez a kompozícióhoz nem is lehetett volna fény-árnyék kontrasztot alkalmazni, mert lényegét tekintve - mint erre már Réti István rámutatott - egy quattrocento kompozícióra emlékeztet. A mű két kiemelkedő itáliai festő hatását szemlélteti. Az egymáshoz kapcsolt alakokból szervezett kompozíció Masaccio Adógarasának példáját követi. Ez a megoldás nem csupán a figurák váltakozó téri helyzetének - oldal-, szembenézet ritmusára emlékeztet, de legalább ilyen fontos a szereplők portrészerű megszemélyesítésére való törekvés. A másik mintakép, Perugino, akinek a Sixtus kápolnában látható Kulcsok átadása című freskójának két jellegzetes eleme adott példát Ferenczynek. Az egyik a széltől szélig hullámzó kompozíció. Ferenczy Perugino példájára a szélső figurákkal lezárja a kompozíció mindkét oldalát. Ezektől a térhatároló figuráktól indul az alakok elrendezése, oly módon, hogy az elrendezés a két izmaelita barna színfoltjától körülfogott József figurájában kulminál. József - s itt tér el Ferenczy a quattrocento mestertől - kompozíciós helyzetét tekintve Raffaello Mária eljegyzése c. festményének két csoportra osztott résztvevői között az épület a mű súlypontja. Ám a Raffaello-kép papjának egykedvűségével szemben Ferenczy képén a középpontban lévő barna emberektől körülvett József a másságot, a szereplő személyiségétől eltérő különös kiválasztottságot, a sorsába bele nem nyugvó, küldetésszerű jelleget érzékelteti. József modellje az idősebb fiú, Valér volt. „Valér - szegény" ilyen címet adott dr. Tompa Kálmán erről a nehéz sorsú Ferenczy fiúról írt cikkében. Valér eredetileg hegedűművész szeretett volna lenni - emlékezett vissza Pátzay Pál. A festő elvitte fiát Hubay Jenőhöz, az akkori idők kiemelkedő zenei személyiségéhez. Hubay úgy vélte, hogy Valér a közepesnél többre nem viheti. Ettől kezdve nem nézték jó szemmel Valér próbálkozásait, s apja a festészetre fogta. Valér kisiklott életpályája a továbbiakban az apa árnyékában alakult. Képein utánozta Ferenczy Károly stílusát, monográfiájában fontos emléket állított az apának, de sohasem tudott megbékélni sorsával. Ez az érzés okozta, hogy elhidegült viszonya öccsével Bénivel és Noémivel. Magányosan, meghasonlottan élte le életét - még halálában sem kívánta látni öccsét - így jellemzi őt dr. Tompa Kálmán kiadatlan írása. Valér mint a testvérei által eladott József, valójában egy családban meglévő feszültség áldozata. A jobb sorsa érdemes Józsefnek Ferenczy képén nincs lehetősége a kibontakozásra, a megdicsőülésre, mint a bibliában. Ezt fejezi ki a figurák mögött látható folyó depressziós hangulatot közvetítő alaktalan formája. A folyó jellegét jól ismerjük Réti Istvánnak a miskolci képtárban található képéről. Az ő festményén a Zazar, a 751