A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

VÉGVÁRI Lajos: Ferenczy Károly bibliai tárgyú képei

sík vidékre érkező jámbor folyócska, óvatosan kerülgeti a hegyről magával vitt hordalékokból álló kupacokat. Ferenczy Károly képén a folyó ellaposodik, állóvízzé deformálódott, a kilátástalanság, a kiúttalanság érzetét kelti. Míg Perugino példaképszerű alkotásán, az apostolok csoportja felett a mindennapi élet jelenetei és az antik nosztalgiákat kifejező diadalkapuk zárják le a teret, Ferenczy alkotásán az eseménytelen sík mező a domináns. Ezt a hegyek kékes sávja zárja le anélkül, hogy feloldódást adna mint Perugino freskójának háttere. Az egyöntetű világítás nem oldja fel a kép depressziót sugalló hangulatát. így válik a quattrocento optimizmusát kifejező mintakép a sors kiszámíthatatlanságát, az emberi lét fordulatainak, titokzatosságának kifejezésévé. Csak sejthetjük, milyen érzések kavarogtak Ferenczy Károlyban, midőn kora reggel feltette a nagyméretű vásznat, festőeszközeit és a modellek ruháit egy nagy kordélyra. így emlékezett vissza Ferenczy Béni a kép előkészületeire. Ferenczy Károly nemcsak az ismert vázlatot, de a nagy képet is a helyszínen festette. Ismét Cézanne-ra kell emlékeznünk, aki gyakran kitolta kis festőkocsiját, hogy a helyszínen fesse meg a Mont Saint-Victoire sorozatát, mely nem a külső hasonlóságot, hanem a látvány szerkezetét volt hivatva kibontani. Az Ábrahám áldozata és József képpel átmenetileg lezárult Ferenczy bibliai ciklusa. Éveken át a plein air adta látványok megörökítésével foglalkozott. Három év alatt festette meg legismertebb és legnépszerűbb plein air alkotásait. Ilyenek a Márciusi est, a Fürdő fiúk és a Festőnő. A téli időszakban portrékat alkotott. A bibliai téma azonban továbbra is foglalkoztatta. Petrovics szerint „Mint előbbi állomásain művészetének most is összefoglalja bibliai képben azt, amit ebben az időben keresett: megfesti a keresztről való levételt", melyet a kiváló monográfus Ferenczy fényfestő tevékenysége csúcspontjának tart. Genthon István behatóan foglalkozott a mű keletkezésével. Szerinte ez a mű nehezen alakult. Egy ceruzavázlat - mint annyiszor -, a művésznek a jó megoldást kereső töprengését fejezi ki. Ugyanez mondható el a tervezett mű vázlatáról, mely hosszú lappangás után a miskolci Herman Ottó Múzeumba került. „Az olajvázlat csak nagy foltokban jelzi a tragédiát erről a képről - írja Genthon - négy álló alak ködlik rajta, mintha az egyik karjaiban tartaná a halott Krisztust. Ez a vázlat a szuggesztív erejével, titokzatos... hallucináció, melyben Ferenczy egészen közel jutott a német expresszionizmus eljövendő stílusához". Valóban a figurák tömör, tagolatlan foltjai, a színek feszültsége arra utal, hogy Ferenczy mintha ki akarna lépni saját stílusából, az intenzívebb kifejezés lehetőségeit keresve. A miskolci Keresztlevétel nemcsak Ferenczy életművében tűnik egyedülálló jelenségnek, de az egész század eleji magyar művészetben. Az ún. neósok franciás igazodásával szemben a festészet egy másik útján tapogatja. Sajnos Ferenczy meghátrált a felfedezett lehetőség elől és megfestette a plein air képek során kiformálódott stílusában a téma végleges megoldását. A kép nehezen hozzáférhető, mivel a marosvásárhelyi képtárba került, s csak időnként látható. A raktárban való őrzés, a fény hiánya valószínűleg nem segíti elő a kép állagának megőrzését. Elég csak arra utalni, hogy Réti István Honvédtemetését, mely ugyancsak a marosvásárhelyi képtárban volt letétként, húsz éven át a falhoz fordítva tartották, s emiatt a mű elsötétedett. Remélhetőleg Ferenczy képének nem lesz ez a sorsa. Bízzunk abban, hogy a festmény felfokozott színvilága, szinte átforrósodott plein air megoldása nem romlik meg. Ugyanis a mű hatásának lényeges eleme „a felfokozott zöld háttér, ez emeli ki Krisztus sápadt alakját és a két gyászoló figura színeit, talán a fájdalom, az érzelmi túlcsordultság és kozmikus fényözön ellensúlya az, amely ily rendkívüli intenzitással ragadja meg 752