A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

HÁLA József–LANDGRAF Ildikó–SZÉKELY Kinga: Az aggteleki Baradla-barlang mondái

8. ábra. Csillám kiszabadítja Estikét Ármány fogságából (Tatár P. 1859b. 3.) lemér, a szépséges Szilice, valamint a gonosz Baradia általa költött történetét ugyanabban a könyvében közölte, amelyből a fenti sorokat idéztük.

74 Ha az 1995-ben gyűjtött monda a Tatár-féle, ponyva folklorizálódott változata amint ezt feltételezzük -, akkor azt kell megállapítanunk, hogy annak nemcsak versezetétől, hanem nyelvezetétől is elszakadt. A népmondából hiányoznak a szereplők nevei, Tvartkó lovagból, útonállóból egyszerűen helyi földesúr lett. Amint azt már hangsúlyoztuk, a történeti mondák mesélői általában igyekeznek az elmondottakat helyhez kötni. Ez a monda is így kezdődik. Ugyan a várromnak nyoma sincs, van helyette tanya: „Hát, mikor osztán ottan kint, a szilvás ahol van, ottan vót egy Kastély-kút. Most is megvan még a helyi. De úgy hívják mostmár azt, Gyümőcsösnek. A területén annak vót ollyan tanya, amibe lakott a földesúr." Az aktualizálás, a helyhez kötés igénye a szöveg további részeire is igaz. Például a mesélő a barlang több bejáratáról is említést tesz, a kijutás helyét meg is nevezi (Jósvafő), vagy amikor a menekülők megcsodálják a barlang szépségeit. Valószínűleg ugyancsak a helyszín közvetlen ismeretéből adódik, hogy a monda mesélője inkább a bővizű patakba veszejti az üldözőket, a ponyvában a szikláról a mélybe zuhannak. A másik monda szintén egy rabló története, aki a barlang felett lévő, arany fedelű várban lakott és kincseit ott, valamint a barlangban halmozta fel. Ő is beleszeretett egy lányba, akit elrabolt és minden kincsét felajánlotta annak szerelméért. A lány vőlegénye 74 Bérczy K., 1854b.; Fényes Elek nyomán idézte: Faggyas L, 1991. 717