A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

HÁLA József–LANDGRAF Ildikó–SZÉKELY Kinga: Az aggteleki Baradla-barlang mondái

4. ábra. A Baradla-barlang egyik jellegzetes állócseppköve, a „Pisai ferdetorony" (Spöttl Ignác ceruzarajza, 1879. Természetvédelmi és Barlangtani Múzeum, Liptószentmiklós) ama szerencsétleneknek, kik a tatárok portyázásai idején ide menekültek, és mivel a barbárok máskép meg nem közelíthették, az üreg szájának beépítése után itt az éhhalál áldozatai lettek. Avagy lehetséges, hogy ama időben, midőn az egész környék egy öszszefüggő és áthatolhatatlan őserdővel volt borítva, ugyanott egy rablóbanda telepedhetett le, melynek kegyetlensége ama szerencsétleneket leöldöste s ugyanott eltemette."

25 Vass Imre is feltételezésekre szorítkozott: „Nagyobb figyelmet érdemelnek a csontvázak, mellyek itten nagy bőségben találtattak, 's még most is az iszap alól kiásatnak. Tán a' villongó időkben ide rejtezett bujdosók maradványi ezek, kiket vagy az éhség öle meg, vagy az ellenség által a' barlang' torkolatjában rakott tüz' füstje fojtott ide; avagy tán gyilkosok rejtették ide vétkek' szerencsétlen áldozatják. Arról bizonyosat nem tudunk."

26 „A hagyomány szerint a lakosok ide menekültek a tatárok és törökök elől s az ellenség rakta tűznek füstjétől fúltak meg. Hihetőleg a ragályos betegségben elhalt em25 SiegmethK., 1891.52. 26 VassL, 1831. 11-12. 708