A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

HÁLA József–LANDGRAF Ildikó–SZÉKELY Kinga: Az aggteleki Baradla-barlang mondái

5. ábra. Az „Apolló-terem" a Baradla-barlangban (ML 1884. XV. k. 144-146. fiiz.) berekét takarították el e helyen" - foglalta össze barlangkutató elődeinek (bizonyára a néphagyományra is támaszkodó) véleményét Hunfalvy János.

21 A „rejtély" a 19. század végén megoldódott, mert Nyáry Jenőnek és munkatársainak kutatásai bebizonyították, hogy a csontok őskori emberek és ugyanabban az időben élt állatok maradványai.

28 Megemlítjük, hogy a Domica-barlangban (régi neve: Büdöstói-barlang) is találtak csontmaradványokat. A népi vélekedés szerint azok úgy kerültek a barlangba, hogy egy, a Büdöskői-pusztán egykor élt kocsmárosné, bizonyos Ancsa, összejátszva a rablókkal, vendégeit kifoszttatta és meggyilkoltatta, majd tetemeiket a barlangba dobatta.

29 Az aggteleki barlangrendszer egyik terme a 19. században a helybeliek kedvelt „szórakozóhelye" volt. Fjodor Nyikolajevics Glinka orosz katonatiszt 1805-ben járt a barlangban, s az említett teremről a következőket jegyezte fel: „Nyáron ünnepnapokon a falusi leányok a barlang első termében gyülekeznek össze és fáklyafény mellett táncolnak."

30 Erről később Almási Balogh Pál is említést tett (ő az üreg nevét „nagy Szálá"-nak írta),

31 majd Vass Imre a következőket közölte: „[...] a' hova a' nyári nagy hőt mellőzve, az e' 27 Hunfalvy J., 1867. XCVIII. 28 Nyáry J., 1881. 29 Hunfalvy J., 1867. CIX.; Siegmeth K., 1891. 64. 30 TardyL., 1988. 89. 31 A.B. R, 1820. 70. 709