A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

HÁLA József–LANDGRAF Ildikó–SZÉKELY Kinga: Az aggteleki Baradla-barlang mondái

3. ábra. A Baradla-barlang egy részlete (Nagy M. 1868. 171., Sándy Gyula olajfestménye nyomán) a' háborús időkben rejtek helyűi szolgált a' félénkeknek 's szerencsétleneknek, 's alkalmasabb rejtek helynek lenni már lehetetlen."

21 Az angol utazó fenti szavait idéző Almást Balogh Pál is megjegyezte, hogy a barlangban „[...] üldöztetett, vagy szerencsétlen emberek kerestek menedék helyet [...]" és „kétségtelen", hogy „ellenséges időkben" a Denevér-barlangban is laktak.

22 Az előzőhöz hasonlóan búvóhelynek vélték a számos emberi csontmaradványt tartalmazó, ezért Csontháznak nevezett üreget is. Teleki Domokos írta 1796-ban: „Még azt jegyzem meg felöle hogy sok Ember koponyák tláltatnak [!] benne. Azt mondják hogy a' régi Villongások alatt, sok Emberek ide rejtvén magokat az ellenség a' Barlang lyukánál nagy tüzet tsinált, mellnek sokáig tartó füstje miatt, a' benn lévők el vesztenek; sohol [!] sem lévén a' Barlangnak semmi szelelő lyuka vagy más bé és kimenetele."

23 Almási Balogh Pál szerint e csontokról az volt a „közönséges vélekedés", „[...] hogy ezek a' régi háborús időkben ide rejtezett, 's utóbb éhség miatt megholtaknak csontjai." Idézte Bartholomaeides László véleményét is (ő a barlangról az 1806 és 1808 között megjelent könyvében írt): a maradványok valószínűleg vagy pestisben meghalt, vagy ellenség által meggyilkolt emberek csontjai, amelyeket egy kürtőn át dobtak be a barlangba.

24 Raisz Keresztély 1801-ben kezdte meg a Baradla kutatását, s az arról szóló műve 1807-ben jelent meg. Ő a következőket feltételezte: „Talán maradványai ezek 21 A.B. R, 1820. 89. 22 A. B. R, 1820. 84., 85. 23 Teleki D., 1796. 38-39. 24 A. B. R, 1820. 85. 707