A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BALÁZS Géza–LIEBER Tamás–VARGA Ferenc: A Sátorkőpusztai-, a Baradla-, a Béke- és a Pénzpataki-barlang névanyaga

A Baradla egyes részeinek, ágainak, termeinek és cseppkőcsoportjainak elnevezései bizonyos fokig mindig az adott kort, annak szellemét tükrözik. Az elnevezésmódok a kor gondolkodásmódjából indulnak ki; egyúttal az ország művelődéstörténetének jellemző tükörképei. Jakucs László írja levelében: „Az első idegenvezetők évszázadokkal ezelőtt a környék parasztjai voltak. Ők a Bibliából, a népmesékből, mindennapi életükből vették a hasonlatokat, az elnevezéseket. így nevezték el Szénaboglyá-nak, Póruljárt fácánok-nak, Libanon-hegyé-nek, Templomi szószék-nek vagy Ledőlt orgoná-nak az egyes barlangrészeket. Az 1800-as évek első részében a klasszikus görög-római kultúrára épülő klasszicizmus volt divatban. Ekkor születtek ilyen nevek, mint Plútó orgonája vagy Plútó vára, Minerva sisakja, valamint a barlang két folyójának neve: a Styx és az Acheron. Ezután a romantika és a historizmus korában a nemzeti történelem, a középkor és az annyira kedvelt egzotikus elnevezések kora következett, pl. Petőfi koporsója, Törökfürdő, Dárius kincse vagy a Néger kunyhó a Papagáj-jal. Az 1950-es évtized elején névtisztogatási hullám volt a Baradlában. Ekkor rengeteg régi nevet átkeresztelt egy erre a célra kiküldött 'szakértőbizottság'... Ekkor születtek olyan elnevezések, mint pl. a korábbi Angyal-kórus helyett: Úttörő-kórus, az Andrássy út helyett Népköztársaság útja (a Baradlában!) vagy a Rózsa Sándor gatyája helyett: Rózsa elvtárs munkanadrágja. Ez utóbbi név azonban még ideiglenes jelleggel sem ment át a barlangi túravezetők szóhasználatába." {Jakucs László levele). Jakucs László Szerelmetes barlangjaim című könyvében ugyancsak szerepel egy hosszabb bekezdés a barlangi tulajdonnevekről: „A tulajdonneveket természetesen a látogatók találják ki a cseppkövek számára. Vannak közöttük roppant szerencsés, azaz találó elnevezések is, amelyeket mindenki azonnal elfogad, és ezek véglegesen meg is maradnak. Közéjük tartozik például a Baradlában a Sárkányfej, az Anyósok nyelve vagy a Matyórojt, de ilyen a Csillagvizsgáló, a Csipkéskút és a Kínai pagoda is. Ezzel szemben sikertelen elnevezési kísérletek is születnek évről évre. Nem lettek igazán népszerűek és nem rögződtek meg az általam hallott javaslatok közül például a Nyekergő, a Két macska egymáshoz kötözve, de a Lyukas nejlonharisnya vagy az Ormánytalan elefántbébi és a Nyers palacsinta sem. 1950-ben Közoktatásügyi Minisztériumunk hivatalos bizottságot küldött ki az Aggteleki-cseppkőbarlangba, hogy tegyenek javaslatot az akkori idők szellemével összeegyeztethetetlennek vélt vallási és mitológiai eredetű nevek „haladó" átkeresztelésére. A tekintélyes beosztású „szakértőkből" álló bizottság új nevet adott hát az addigi Paradicsom-nak, az Oltár-nak, a Nagy- és Kis-templom-nak, Ádám és Évá-nak és még sok más régi névkeletű cseppkőalakzatnak. Legelgondolkoztatóbb névjobbító javaslatuk mindenesetre a Rózsa Sándor gatyája nevű cseppkőre vonatkozott, amelyet a vonalasságra törekvés buzgalmában Rózsa elvtárs munkanadrág]á-ra kereszteltek. Meg kell azonban őszintén mondanom, hogy ezt az utóbbi névcserét még a bizottság tekintélyét alátámasztó politikai nyomás súlya sem tudta igazán közkedveltté és időtállóvá tenni" {Jakucs 1993: 98). 1992 augusztusában személyes élményem volt, amikor a barlangi túravezető ezt mondta: Ennek a cseppkőnek Ülő kopasz néger a neve (az írásos anyagban nem találtam rá adatot), korábban Lenin-nek hívták (ilyen adatot sem találtam az írásos anyagban). A leggazdagabb névkincsű Baradla-barlangban a legtöbb a görög-latin mitológiai és bibliai elnevezés: Ádám és Éva, Akherón-forrás, -patak, Aprószentek kórusa, Bábel tornya, Castor és Pollux (Barátság oszlopa), Betlehem, Cupido vára, Damokles kardja, Ganymedes kútja, Jákob létrája, Lethe-kút, Mózes szobra, Pandora szelencéje, Szűz Mária a kisdeddel. Ezek a nevek egytől-egyig régiek, a klasszicizmus időszakát tükrözik. 671