A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

DÖMÖTÖR Ákos: Az ipari termelés hatása a Hangony-volgyi emberre. Jelenkor – történeti és néprajzi változásvizsgálat a hetvenes évek első felében Ózd környékén

etnikai csoport része a rokonsági tudat alapján. Egy 74 éves nyugdíjas ózdi vasgyári munkás, Hávellant Miklós naiv őszinteséggel vallott a munka- és termelési tapasztalatok átadásáról: „Többnek megmutattam a szakma fogásait, mert rokonság volt..." 1945 előtt szó szerint el kellett lesni a mesterektől a szakma csínját-bínját a titkolódzás miatt. Voltak olyan mesterek, akik a műhelyben krétával írtak rá számításokat szekrényük ajtajának belső felére. Hirtelen törölték le az odarótt számokat, nehogy a tanoncok meglássák és így megtanulják a titokban tartott módszereket. A szakmai ismeretek titkolásának a szokása 1945 után gyengült, majd fokozatosan kivételnek tűnő jelenség lett, mert elvesztette gazdasági alapját. A szakmai tanfolyamok és továbbképzések gyengítették a konkurenciaharc egyik eszközét, a termeléssel kapcsolatos ismeretek titkolását. A kohászati termelés korszerűsödésével a munkások távolabb kerültek a közvetlen anyagi folyamatoktól a gépesítés bevezetése folyamán. A termelési viszonyok jellegváltozásának következtében érezhetővé vált az elidegenedés a mezőgazdasági környezettől a gyári termelésbe kapcsolódó új munkásrétegeknél. A technológiai folyamatok korszerűsödése különösen 1945 után vált a termelési életmód jellemzőjévé az ózdi vasgyárban. A változás élménye teljesen átalakította a bejáró munkások gondolkodását, és hatott tudati állapotukra. Az átrétegződés változatokban jelentkező folyamata a Hangony-völgyi helyi társadalmakban az átmenetek egész sorát teremtette meg. A gyári munkamegosztás egyes részleteiben a paraszti rétegek szakmai szempontból képzetlen tagjainak könnyűnek mutatkozott a bekapcsolódás, ahol a kézi munka felhasználására volt szükség. Az automatizálás terjedése, a kohászati technológia és a feldolgozás korszerűsödése fokozottan szakmailag jól képzett munkaerőt követelt. Az automatizáció csökkentette a műveletlen munkavállalók iránti keresletet. A faluközösségek hagyományos, rokonságon és közeli ismeretségen alapuló rendszere hatott a bejárás kialakulására. A hagyományos emberi kapcsolatok a munkavállaláskor az ózdi vasgyárba vezettek. így keletkeztek a faluközösségek viszonyainak részleges megmaradásáról tanúskodó munkásdinasztiák. Ezek az organikus szálak, a hagyományos termelési kapcsolatok jelentős szerepet játszottak a munkássá válás kezdeti szakaszában. Bizonyos szerepüket a hetvenes években sem veszítették el teljesen. A hagyományos faluközösségek szerves rendszere gyökeresen átalakult a nagyipari termelés magas fokú szervezettséget követelő szakadatlan folyamatában. Megszakadtak a faluban kialakult régi kapcsolatok, és megváltozott a bejáró munkások tevékenységstruktúrája az otthoni, főleg mezőgazdasági jellegű munkához képest. A hetvenes évek bejárása előkészítette a rendszerváltás (1988-1990) utáni folyamatot, amikor a vidék kőművesei és egyéb szakmunkásai külföldön voltak kénytelenek munkát vállalni. A folyamatos ipari termelés sokkal időtállóbb változásokat eredményezett az emberi életmód minden területén, mint annak előtte az időszakos munkavállalás. A folyamatos ipari termelés azoknak a „tiszta" munkásrétegeknek a forrása lett, amelyeknek tagjai hamarosan feladták a kétlakiságot. Gyári munkán kívüli termelőtevékenységük munkaerejük regenerációját biztosította elsősorban. A táj munkáséletmódjának megértéséhez a völgy kohászati dolgozóinak társadalmát, annak összetételét kell fő vonalakban ismernünk. A Hangony-völgyi munkásság állománya lényegében két fő csoportra oszlott: az egyik csoport a nyersanyag feldolgozásával, tehát a termék előállításával foglalkozott, a másik pedig a nyersanyag és a feldolgozott termék szállításával. AHangony völgyi bejáró társadalom tagjai döntő többségükben a feldolgozó szektorban helyezkedtek el, de lényeges volt a szállításban 629