A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

OROSZ György: „Csodálatos álmot láttam” A legszentebb Istenszülő álma című nagyorosz egyházi népénekekről

magyarázható a búcsú szó ilyen ritka előfordulása, összekeverése és helyettesítése a bűnbocsánat kifejezéssel? A keresztény Keleten (ortodoxia) nincs hagyománya az indulgenciának. Tudvalevő, hogy „...a keresztény Kelet számára az intézményes Purgatórium gondolata mindvégig idegen maradt, nem is szólva az indulgenciáról, a szentek »fölös érdemeirők, a bűnbocsánati cédulákról és általában az üdvözülés egész kérdésének adminisztratív, könyvelésszerű kezeléséről. Az orthodox gyóntató is kiszabhat epitimionokat (penitenciákat), ezek azonban tisztán nevelő jellegűek, és nem céljuk kiengesztelni a megsértett isteni igazságot, illetve elégtételt adni Istennek. Orthodox tanítás szerint Krisztus áldozatának mértéke olyan abszolút, olyan határtalan, hogy ingyen igazulunk meg általa."

101 A Legszentebb Istenszülő álma, a Tizenkét péntekről és a Jeruzsálemi tekercs című orosz egyházi népénekekből, illetve ezen két utóbbi esetében a prózai szövegekből is, a téma russzifíkálódása során teljesen kirostálódott a katolikus indulgencia szó orosz megfelelője, mivel az általa jelölt nyugati egyházi gyakorlat nem volt elfogadható az ortodox oroszok számára. A másolás útján, írott formában terjedő Istenszülő álma, valamint az „Álom" + „Égi levél" kontaminált prózai szövegek egynémelyikében az írott szó konzerváló ereje miatt maradhatott fenn a búcsú kifejezés. A Legszentebb Istenszülő álma, a Tizenkét péntekről és a Jeruzsálemi tekercs elnevezésű egyházi népénekek és prózai szövegek Oroszországban ráolvasó funkcióban is használatosak voltak, mágikus praktika céljaira is alkalmazták őket. A pogánykodás nem abban nyilvánult meg ezekkel kapcsolatban, hogy az egykori politeista idők pogány isteneinek nevei szerepelnének bennük. Helyüket réges-régen elfoglalták a nép emlékezetében a keresztény vallás égi szereplői: Isten, Krisztus, az Istenszülő, az angyalok és arkangyalok, a szentek serege. A megoldáshoz a kulcsot a záradékok szolgáltatják. Az itt említett népénekek és prózai szövegek, valamint ezek európai tipológiai párhuzamai éppen a záradékok miatt vívták ki az egyházi hatóságok - a maguk részéről egyébként teljesen jogos - elégedetlenségét. Nem sorolhatók ezek az énekek és elbeszélések az ima vagy az ének-ima műfajhoz, különösen nem a kérő imáéhoz.

102 Szerkezetüket tekintve nincs bennük se megszólítás, se kérés. Az emberiség ősidőktől fogva hisz valamilyen természetfölötti erőben, s ehhez az erőhöz különféle viszonyokat alakított ki. A ráolvasó formula az istenség és az ember közötti bizalmatlan viszonyból fakad. Az ember úrrá akart lenni ezen az erőn, saját szolgálatába akarta azt kényszeríteni. E célból mágiához folyamodott.

103 A keresztény ima alapja az az új viszony, amelyben az Isten a mennyei Atya és az ember pedig a gyermeke. Ezt a viszonyt korlátlan bizalom, feltétlen odaadás jellemzi.

104 Ha pedig valamely keresztény ember imája az Isten iránti határtalan bizalomból és hitből táplálkozik, akkor az az ima dogmatikailag csodatevő erővel bírhat: „Azért mondom néktek: A mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek." (Mk. 11,24.) Az a keresztény ember, aki a nevezett egyházi népénekeket és prózai szövegeket ráolvasó funkcióban, illetve amulettként használta, használja(?), ambivalens módon viszonyul Istenhez. Elismeri ugyan a Szentháromság egy Isten mindenhatóságát, de ennek 100 Bessonov 1861-1864. II/6. 68-96, No 564-571. 1 ének, 7 prózai szöveg; Pypin 1862. 150-153. 1 prózai szöveg. 101 Berki 1984. 55. 102 Haag 1989. 684-686. 103 Makra 1988. 53-61. 104 Haag 1989. 689. 609