A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

OROSZ György: „Csodálatos álmot láttam” A legszentebb Istenszülő álma című nagyorosz egyházi népénekekről

' lommal nem rendelkeznek, ezért mindez csak káprázat (mája). Ezt követi a 3. bardo, az újraszületés keresése, amely akkor ér véget, amikor a tudat-princípium egy emberi, paradicsombeli vagy más világban újraszületik, és ezzel a halál állapota befejeződött.

56 * A szubjektív és objektív idealizmus közötti alapvető különbséget szem előtt tartva mindazonáltal a lámaizmus és a kereszténység álom-látomás felfogásában vannak párhuzamos vonások. Az Istenszülő álma szövegek esetében a fenti hármas felosztást alkalmazva ezért megkockáztatjuk a következő megállapítást: az 1. bardo = az alvás-álom, a 2. bardo = a látomás, a 3. bardo = az ébredés, azaz az újra életre kelés az álomállapotból. A záradék kulcsfontosságú szerepet tölt be az Istenszülő álma szövegekben. Hitelesíti az éneket vagy imát, tudatja a kilátásba helyezett kegyes hasznot, olykor magát az üdvözülést is ígéri. Más esetekben közli, hogy milyen bajok és veszedelmek ellen jó egy adott ének, ének-ima. A vizsgált huszonegy népének közül tizenhárom célirányos záradékkal fejeződik be.

57 Égi hitelesítőként Krisztus két (Bessonov No 613, 614), az Istenszülő pedig egy záradékban (Bessonov No 618) nyilatkozik az „Álom" hasznosságáról. A tizenöt prózai szöveg mindegyikében van záradék, alkalmanként nem is egy. Ezen utóbbi dolog akkor fordul elő, ha egy adott szövegben több „Álom" is található. A kontaminált elbeszélésekben („Álom" + „Égi levél") az ígéret-formulák száma megsokszorozódik. A záradékok alapján összeállítottuk a megígért tisztán kegyes hasznok, illetve az evilági javak körét, valamint azon bajok és veszedelmek listáját, amelyek ellen az „Istenszülő álma" védelmet nyújt. Kegyes hasznok: Méltó a szent paradicsomra. Nem kallódik el a szent nyájtól. Örökül kapja a mennyei királyságot. Az örök kínszenvedéstől megmenekül. Halála után nyugalmas helye lesz. Emléke örökké élni fog. Soha ki nem alvó gyertyát kap. A forró szuroktól (pokol) megmenekedik. Nem az ördögök veszik magukhoz az ő lelkét, hanem az Úr angyalai. Ábrahámhoz viszik az ő lelkét, be a paradicsomba. Az Úr nem hagyja őt sokáig szenvedni, hanem lelkének hamar megbocsát. Evilági javak, védekezés, baj elhárít ás: baj, szerencsétlenség, tűzvész, vízbefúlás, csúszó-mászó férgek, hemzsegő pondrók, útközben tolvaj, gonosz ember, vadállatok ellen; vajúdó nőnek szüléskor. A prózai szövegekben ezekhez társul még: háborúban, fegyverek ellen, termékenység és bőség a földművelésben és az állattenyésztésben, a bíróságon nem marad alul, indulgencia(l). A záradékokban utasításokat találunk arra vonatkozóan, hogy mikor és milyen rendben kell elmondani az imát, előadni az éneket, hogy elő tudjuk idézni a kívánt hatást: „Aki az Istenszülő Almát tudja, /Napjában háromszor elmondja... /Aki úton-útközben... /Ahol halála néki bekövetkezik... /Ha a haldokló átköltözése elközeleg... /A vajúdó nő gyermekét ha szülni kezdi, /És az Istenszülő Almát elmondja.. ."

58 Az Istenszülő álma népénekek záradékából világosan látszik, hogy ezek a szövegek egyforma hatóerővel rendelkeztek mind szóban, mind pedig írott formában: „Aki ezt az Almot otthon tartja, /Aki ezt az Almot meghallgatja, /Aki ezt az Almot megőrzi..." 56 Evans-Wentz 1991. 113-114. 57 Bessonov 1861-1864. II/6. No 605, 607, 612-618.; Varencov 1860. No 10.; Pypin 1862. No 2.; Majkov 1869. 100-101. 2 ének 58 Bessonov 1861-1864. II/6. 202-203, No 617. 59 Ibid., II/6. 183. No 607. 603