A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

PUSZTAI Tamás: Késő középkori épületek Muhiból – a periféria –

KESO KÖZÉPKORI EPÜLETEK MUHIBOL - A PERIFÉRIA PUSZTAI TAMÁS A miskolci Herman Ottó múzeum és az ELTE Középkori és Koraújkori Régészeti Tanszéke az 1995. és 1996. esztendőkben 18 hónapon keresztül végzett régészeti kutatásokat az elpusztult Muhi középkori mezőváros területén.

1 A két év során a település három területén, egymástól elkülönülő, jellegzetes egységeken végeztünk ásatásokat. Feltárásra került az egykori főutca mintegy 80 méteres szakasza, a település déli vége, valamint a települést körbevevő, külső gazdasági övezet egy része.

2 Az e területeken tett megfigyeléseink, kiegészítve Leszih Andornak az 1936-41 közötti években, javarészt az egykori mezőváros centrumában végzett ásatásainak az eredményeivel

3

, lehetőséget adnak a mezőváros településszerkezetének vizsgálatára, a különböző egységek épületeinek és régészeti anyagának összehasonlítására, a házak, utcák elhelyezkedésén túlmutató, belső struktúra megfigyelésére. Az előzetes topográfiai vizsgálatok során megállapíthattuk, hogy a középkorban még erre folyt Szinva valamint a Sajó egykori medrei által szabdalt, viszonylag sík terület egyetlen nagyobb, egy kilométer hosszú, keskeny kiemelkedésén létrejött település a 15-16. században a dombnak majd teljes hosszát elfoglalta. Az épületek az itt keresztülvezető középkori útra rendeződve, egyetlen utcát alkotva helyezkedtek el. A feltárás során a 18-20 méter széles, jórészt kaviccsal fedett főutca mentén a 15-16. századból származó, többhelyiséges lakó- valamint hozzájuk tartozó kisebb gazdasági épületek kerültek elő.

4 A topográfiai vizsgálatok alapján a település központjában állt a templom, mely körül az utca kissé kiszélesedett.

5 1 A régészeti feltárást az M3-as autópálya építését megelőző leletmentések keretében, 1995. április 11. és 1996. december 8. között végeztük. 2 Laszlovszky-Pusztai-Tomka 1997. 3 Az 1930-as évek óta sokat fejlődött régészeti módszerek, valamint az 1995-96. évi kutatások számára biztosított igen jó anyagi feltételek miatt természetes, hogy a korábbi ásatások eredményei kiegészítésre szorulnak. Ez a tény megszabja az elkövetkezendő időszak kutatásának irányát is. Mivel a Leszih-féle ásatás eredményeit a kutatási módszerek kiforratlansága miatt a településszerkezetre, vagy a háztípusokra vonatkozóan alig használhatjuk, elsősorban az itt előkerült régészeti leletanyag elemzésétől várhatunk eredményeket. Ezt részben Éri István és Bálint Alajos {Éri-Bálint 1959), részben Michnai Attila meg is tette (Michnai 1982). Parádi Nándor a sarvalyi középkori pincék feldolgozása során pincének határozott meg Muhiból egy Leszih Andor által feltárt, földbe mélyített négyszögletes, oldalai mentén sűrűn, egymás mellé levert cölöpökkel megerősített falú objektumot (Parádi 1979). (A pince fotóját „Muhi pusztai középkori ház alapja, padlója" felirattal közli Eri-Bálint 1959. VI. tábla 1-2. kép). Parádi Nándornak ezt a meghatározását az 1996. évi ásatási megfigyeléseink is igazolják. A 82. sz. későközépkori ház mögött található 94. sz. pince az Eri István és Bálint Alajos közölte objektum párhuzama, azzal a különbséggel, hogy míg a harmincas években igen jól megfigyelhetők voltak a fa karók, addig napjainkra, a környező területeken nyitott kavicsbányák okozta talaj vízszintcsökkenés miatt a pince oldalának fa bélése már elpusztult (Laszlovszky-Pusztai-Tomka 1997, 146, 148. kép, 082-sz. épület mögötti objektum). Az 1995-96. évi feltárások eredményeképp a Leszih Andor végezte kutatás dokumentációja részleteiben mindenképp kiegészíthető lesz, de a mezőváros központi területeire vonatkozó ismereteinket csak a még bolygatatlan felszínek feltárásával tehetjük teljessé. A Laszlovszky-Pusztai-Tomka 1997, 146. 5 Pusztai 1996. 5