A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BALASSA Iván: Hagyományos időjóslás, időmágia Magyarországon a 18-20. században

Azt hiszem, hogy ennyi adat is mutatja, hogy a moldvai csángóktól a hegyháti magyarokig a holdudvarból esőre, a szarv állásából csapadékra vagy szárazságra következtettek, néhány esetben a szél feltámadását is ebből igyekeztek megállapítani. A holdnak valamikor nagy szerepe volt bizonyos mezőgazdasági munkák elkezdésében, illetve bevégzésében. 1791: „...a trágyázás hold fogytán vagy tölte felé essék, nem pedig újságra" (Backamadaras, Maros-Torda m. SzT. 5. 227.). A szántással kapcsolatban tiltották az újholdkor történő szántást (Csonyoszró, Baranya m.), mert akkor csak gazra lehetett számítani. Újholdkor ajánlották a szántást, mert akkor a növekvő hold megvédi a vetést a férgektől (Balassa Iván 1973. 513.). Nagyváthy János a holdról a következőket írja: „A gazdák még arra is vigyáznak, hogy a' Holdtölténn, vagy fogytánn vetnek. A Régiek azt tanitják hogy Újságon legjobb vetni, és Hóldfogytán aratni, Holdtöltén behordani. A Természetvisgálók ennek, sok próbáik után is se kárát, se hasznát nem tapasztalták..." (1821. 102.). Viszont alig két évtizeddel korábban nem ajánlják újságkor a búzavetést (Fábián József 1803. 171.). Az eső és a hold kapcsolatát egy angolból magyarított, európai színvonalú munka így értékeli: „A hold járásának az eső mennyiségére való befolyása még nagy részben döntetlen kérdés és további puhatolást igényel" (KBM. 1. 144.). Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a holdnak az időjárás változásában betöltött szerepéről még századunkban is ilyen megállapítást lehet olvasni: „...igen sokan hisznek benne és nem egy gazda erre alapítja számítását az időváltozás tekintetében" (ML. 1. 482.). A csillag összefoglaló neve a holdon kívül éjszaka látható égitesteknek, melyek segítségével az időjárást ugyancsak megjövendölték. A csillog ősi hangutánzó szóból származik és a 15. századtól tudjuk kimutatni (TESZ). Az egyes és csoportos csillagok külön nevet viselnek és ezekhez különböző mondák fűződnek. Most csak néhány időjárásra vonatkozó hagyományra mutatok rá. A múlt század elején így határozták meg a csillagok időjárást jelző szerepét: „Midőn a' Tsillagok szép tisztán tündökölnek és mintegy szikráznak, jó időt, midőn haloványok, ragyogó 's remegő fénynyel, vagy pedig homályos körrel vannak kerítve, esőt jövendőinek" (TGy. 1819. 8. 14.). A szegedi juhászok Szent Jakab napján (július 25.) a következő év időjárására a csillagokból jósoltak. Ha a csillagok szépen ragyogtak, keményebb idő következett, míg ha sűrűn jelentek meg az égen, rövidesen esőre lehetett számítani (Bálint Sándor 1980. 3. 447.). A Szamosháton (Szatmár m.) ezzel megegyezően jósolták a bekövetkező időt (SzhSz. 1. 146). Háromszéken a sűrű csillag szárazságot jelent (Balázs Márton 1942. 113.), Ditróban (Csík m.) nyáron a csillagos ég meleget jelez, míg télen az eső előhírnöke. Az erősen tömörülő csillagok a következő napi esőre utalnak (Enyedi Emese 1992. 115.). A csillagok közül különösen a Tejútnak tulajdonítanak időjárást jelző szerepet. Ha világosszürke, akkor rövid lesz a tél, ha sötétszürke, akkor hosszú (Boda, Baranya m. Berze Nagy János 1940. 331.). Erdélyben, Moldvában, Szlavóniában hadakútja a neve (MNyA. 613; UMTsz; SzlavSz; 420. tejút). Ha Ditróban a Sóút felé, Parajdra mutat, akkor másnap jó időre lehet számítani (Enyedi Emőke 1992. 115.). A szivárvány elnevezés csaknem általánosnak mondható, de a tájnyelvekben és a régiségben más nevét is találjuk. Göcsejben, Lenti vidékén (Zala m.) ugorgyán (MTsz) 'szivárvány' elnevezését is feljegyezték. Kegyelet szóval illetik Székelyföldön és a csángóknál. Ennek legkorábbi ismert előfordulása 1655-ből való, még helynevekben is megtaláljuk. 1742: „A Kegyjelet farkánál" (SZT. 6. 305. Szacsva, Háromszék m.). A szó alapja a finnugor nyelvekből is kimutatható (TESZ) 'kör, karika, ív'jelentéssel. A 16. 573