A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BALASSA Iván: Hagyományos időjóslás, időmágia Magyarországon a 18-20. században

század első felében Isten kecskéjeként is emlegették (Horváth Károly 1949. 50-57.). A szivárvány egy további táji neve bábabuk, bábabukra az északi nyelvterületen fordul elő Nyitrától Hontig, egy adatot Székelyföldről ismerünk (MTsz, UMTsz. Ipolyi Arnold

1 1854/1929. 24.). Érdemes megjegyezni, hogy e természeti jelenségnek nyelvünkben több önálló elnevezése van, köztük olyan is, mely a finnugor korig visszavezethető. Szivárvány szavunkat csak 1533-tól kezdve tudjuk kimutatni és a szív igéből származik, mely feltehetően finnugor eredetű (TESZ). Olyan ív alakú tünemény, melyben a vízcseppeken a napsugár megtörik és ez különböző színű sávokat hoz létre. Azt tartják, hogy ezen keresztül egy mitikus lény felszívja a földről a vizet. Ez a képzet él a rokon népek és a törökség egyes ágaiban is. Ez összevág a szegedi halászok azon hiedelmével, hogy a „szivárvány elszíja a vizet a földtül", ezért a szárazság előjele (Ethn. 21. 83.; SzhSz.; Bálint Sándor 1980. 464-465.). Arany János is azt írja „A gyermek és a szivárvány" c. versében: Balga gyermek, hol van a híd, Hova futsz ily esztelen, Szivárvány az, vége nyugszik messzi, messze tengeren. A megürült fellegekbe Szí fel onnan új vizet. Az általános hiedelmet fogalmazta meg tehát Fábián József református lelkész-tanító Veresberényben (Veszprém m.; 1803. 135.): ,,A' Szivárványokról azt hiszi a' köznép, hogy annak a' végei mindenkor valami tóban, vagy folyó vízben állnak, 's abból vizet szívnak fel a' levegőbe, és annakutánna abból lesz az eső". Szinte ugyanezt fogalmazzák meg a moldvai magyarok (Klézse), amikor úgy vélik, hogy a szivárvány húzza fel a fellegekbe a vizet, hogy azzal a vetéseket meg tudja öntözni (Bosnyák Sándor 1980. 34.). A szivárvány a Bibliában annak a jele, hogy Isten nem fog többet özönvizet ereszteni a Földre. Összeköti az eget és a Földet: „Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között" (I. Mózes 9. 13.). Ez lehet a forrása, vagy legalábbis megerősítője annak a pogány hiedelemnek, mely szerint a szivárvány íve a földi vizet (özönvizet) a fellegekbe szívja fel. Színeinek elrendezése, vastagsága, erőssége a jövő évi termésre is vonatkozik. Ditróban (Csík m.) a keletre álló szivárvány mutatja az időjárást. A széles zöld sáv sok esőt, a sárga szelet, ha meg a piros a legszélesebb, akkor nagy meleget lehet várni (Enyedi Emese 1992. 117.). Nagyszalontán a vastag sárga sáv a gazdag gabonatermelést jelentette (Ethn. 27. 75.). Tardon és Szentistvánon a széles zöld sáv jelzi a bő gabonatermést (NÉ. 14. 245.). A Duna-Tisza közén (Kiskunfélegyháza, Zenta, Horgos) inkább a sárga színből következtetnek a gazdag termésre (Móra István 1913. 81.). Szegeden a piros szín a sok bort, a sárga sok búzát jelent. Ugyanitt „...ha sok szivárvány jár, szárazságot, vizek fogytát jövendölte belőle a rétlakó hálóvetők tudománya, merthogy a szivárvány elszívja a vizet a földtől. Azt mondják, hogy a sárgaság a szivárványban sok németet jelent" (Bálint Sándor 1980. 465.). Felleg, zivatar, jégeső egyaránt olyan természeti jelenség, mely veszélyezteti a termést, ezért igyekeztek ezek érkezését már jó előre bizonyos jelekből megjövendölni. Mivel ezek okozóit megszemélyesítik, ezért szoros kapcsolatban állanak a táltos-, garabonciás- és sárkányhittel. Mindezek taglalása messze vezetne, ezért csupán néhány példát említek annak érzékeltetésére, hogy milyen széles hitvilági kép húzódik meg e 574