A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

HOFFMANN Tamás: A változó változatlan (böngészők, halászok, vadászok)

ciójában sok a természetjáró gombaszakértő vagy az olyan ember, aki kamatoztatni is tudja azzal kapcsolatos ismereteit, hogy „fűben fában orvosság van". Nemcsak Európán kívül, a periférián, a pólusok közelében vagy az egyenlítői öv őserdeiben lakók tartották fenn a gyűjtögetés élelemszerző munkakultúráját, hanem még azok is, akik valamilyen agrárcivilizációban éltek, erről nevezetesek az európai parasztok is. Prehistorikus őseik, az európai zsákmányolók és földművesek önfenntartásában természetesen nagyobb szerepet játszott a gyűjtögetés, mint az utódokéban, de a hagyomány fönnmaradt és e téren szerzett ismereteinkről ma sem tudunk lemondani. Az állatok is gyűjtögetnek. Élelmüket részben így biztosítják, a maguk készítette környezetükhöz szükséges matériát szintén ekként teremtik elő. Az emberek ugyanezért teszik azt, amit tesznek, vagyis folytatják az élővilágban kialakult gyakorlatot. A táplálékszerzésben talán megkülönböztetett jelentősége lehet a fűfélék gyűjtögetésének, hiszen a kalászszedegetők váltak növénytermesztőkké legelőször (néhány csoportjuk már tízezer évvel ezelőtt Délnyugat-Ázsiában) az emberiség történetében. Az események homokbuckás félsivatagokban és szteppéken zajlottak, ugyanitt maradtak fenn hagyományaik. Például Mongóliában, ahol az Psamma villosa Max. és az Elymus arenarius L. magvaiból kecsketejjel főzik a kását. Az augusztusban érő magvakért teveháton nagy utakat tesznek meg, mert a takarmány hiányát — útközben — megszenvednék a lovak. A szegényebbek tevéket bérelnek az utazáshoz. Kézimalmokban őrlik meg a zsákmányt. Az amerikai irokéz indiánok vízirizst gyűjtenek. Alapos okunk van azt hinni, hogy ugyanez a gyakorlat vezetett Dél-Kínában hét-nyolcezer évvel ezelőtt a rizstermesztéshez. Amerikában a telepesek több helyütt is vásároltak az indiánoktól vadrizst. Ennek következtében az első világháború előtt New York több (előkelő) éttermében lehetett vajjal, sóval és borssal főzött „Tuszkarora-rizs" adagot rendelni, ami delikatesznek számított. Az indiánok a rizst megfőzték úgy is, hogy kisebb gödrökbe vagy gyékényből font, esetleg fából kivájt edényekbe vizet öntöttek, majd a vízbe tűzben hevített köveket raktak. Wisconsin és Minnesota államokban a 17-18. századi feljegyzések szerint a főtt vadrizs volt az indiánok egyik legfőbb növényi tápláléka. A magvakat az indián asszonyok kezükkel pergették ki vagy letépték a kalászokat, majd kiterítve megszárították azokat, hogy botokkal kicsépeljék és végül megfőzzék a magvakat. Az egyik amerikai feljegyzésben arról lehet olvasni a múlt században, hogy egy indián család 5-15, sőt 25 bushel rizst eszik meg, illetve raktároz el évente. Az Óvilágban a manna-fű magvait (Glyceria fluitans Brown) gyűjtötték össze, Kelet-Európában ennek még századunkban is széles körű gyakorlata volt tapasztalható. De vannak adatok Pomerániából, a Baltikumból, Brandenburgból is, tehát nemcsak az oroszok és a lengyelek által lakott síkságokról. Az első világháború előtt orosz városokban (pl. Szent Péterváron) élelmiszerüzletekben is árulták a magvakat. A parasztnép pedig közönséges kásának valót látott benne. Egy 1616-ban megjelent lengyel gazdasági kalendárium szerzője, T. Zawaczki azt tanácsolja, hogy júliusban „kell a manna-füvet betakarítani, a kakukkfüvet begyűjteni, s ilyenkor új kásának valót készíteni..." Lengyelországban 25 — a jobbágyszolgáltatásokat előíró — 16-17. századi iratban fontossági sorrendben felsorolva az élelmiszernövényeket, először a zabot, a rozsot, a búzát, a mannafű magvát, valamint a tölgymakkot nevezik meg. J. G. Krünitz híres lexikonjában pedig azt olvassuk, hogy a múlt század első évtizedeiben a lengyel, a baltikumi és a fehér-orosz parasztoktól gyűjtött manna-magvakat Danzig, Königsberg, valamint Frankfurt/O. kikötőibe szállították, ahonnan hajókon exportálták nyugatra. A porosz városok (Tilsit, Stallupönen, Vehlun stb.) hetipiacairól sosem hiányzott ez az áru. Krünitz lexikonjában pontos leírást találunk a gyűjtésről és a feldolgozásról, ami famozsarakban történt. Sok 539