A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

HOFFMANN Tamás: A változó változatlan (böngészők, halászok, vadászok)

porosz földesúr a 18. század vége óta tiltotta a parasztokat a vizes réteken begyűjteni a manna-fű termését, meert jövedelmező rétgazdálkodást remélt. Zirbingen faluban az Odera kiöntésein gyűjtött magvakat Frankfurt/O. piacán adták el, a tilalom jövedelmüktől fosztotta meg őket. A parasztok panaszkodtak is urukra. Az „okszerű gazdálkodás" mindazonáltal mégsem hódította meg egyik napról a másikra kontinensünket. Csehországban még az első világháború éveiben is állandó piaci ára volt a kásának való manna-fűmagnak, tehát csaknem mindenütt, ahol csak voltak áradmányos rétek — a parasztok hasznosították őseiktől rájuk maradt ismereteiket. A homokos tengerpartokon (főleg Izlandon, de Norvégiában és Svédországban) a parti-rozs (Psamma maritima L.) termését szedték össze. Még kenyeret is sütöttek belőle a 18. században, ha gyenge volt a gabonatermés. Kirkjubaer kolostor 1343. évi oklevelében arról lehet olvasni, hogy 120 font „kék sisakú kását" (ahogyan ezt a vadon termő ínségnövényt nevezték) kell beszolgáltatni. Ennek a ma már csak a botanikusok által ismert gaznak egykori, a kontinens nyugati részén játszott népélelmezési szerepére lehet talán abból következtetni, hogy egyes római alakulatok élelmezésében is felhasználták a császárkorban. Sajnos kevés az információnk arról, hogy milyen súlya lehetett az ujjasmuhar (Panicum sanguineum) és közelebbi rokonainak az élelmezésben. Ezeket a növényeket a népszáj valamilyen kölesnek emlegette mindenütt, ami, minthogy a köles a szántóföldi irtásgazdálkodás vezető gabonaféléje volt, igazolja gyűjtögetett elődeinek a néptáplálkozásbeli súlyát. Sokfelé a cselédek részére sütött kenyérliszt tömegét növelték a gyűjtögetett magvak őrleményével. P. Crescentius, a 13. században élt olasz agrárszakíró, kinek művét sokfelé másolatokban, majd a 15-16. század fordulója óta német és francia nyomdákban előállított kötetek révén terjesztették, azt állította, hogy van még egy másik fajtája is a manna-fűnek, amely nedves réteken gyűjthető júniusban vagy július elején. Egy lengyel füvészkönyv írója, bizonyos D. S. Syrennius azt állítja, hogy kétféle manna-füvet lehet megkülönböztetni. 1. a vadon növőt és 2. a szántóföldit (mely utóbbinak keskenyebbek levelei, nemkülönben gyökerei egyaránt). A vadon növőt sanguinella néven tartják számon a tudósok. J. Beckmann ugyancsak méltán népszerűvé vált, 1772/73-ban kiadott mezőgazdasági kézikönyvében talán éppen ezért állíthatta azt, hogy „a mannát Lengyelországban, Csehországban és Sziléziában sokfelé vetik és művelik." Mindenesetre annyi bizonyos, hogy a rokonnemű fajokból még ma is majdnem száz van világszerte, ami elegendő alapot ad ahhoz, hogy az emberek, ahol csak lehet, megegyék az étkezésre alkalmasak termését, sőt egynémelyikük magvait megkíséreljék szaporítani, kedvezőbb feltételeket biztosítva az egyedek számára, felnevelni az utódokat. A domesztikáció az elmúlt néhány emberöltő alatt, amióta információrobbanásban élünk, úgyszintén lejátszódott, nem csupán néhány évezreddel ezelőtt, de erre már nem is figyeltünk fel, nem tartottuk jelentősnek. A makk és délen a gesztenye termését, ha megsütik, összezúzzák, liszttel keverve kásák vagy lepények, kenyerek alapanyagául szolgált a közelmúltban is. A távolabbi múltban — rossz termésű években — nélkülözniük kellett a gabonát, ezért a „mindennapi kenyér" lisztes termésű fák aláhullott ajándéka a Mediterráneumban ugyanúgy, mint ittott a kontinentális klímaöv Európájában. Ettől az egészen szokványos megoldástól néhol azért tértek el, mert még a természet sem bizonyult bőkezűnek ajándékaival. Szardínia szigetén például az összezúzott makkot agyaggal gyúrták össze, s ebből sütöttek lepényt. Voltak, akik még fahamut is kevertek a lepény tésztájához, ily módon olyan masszához jutottak, hogy a már kisült bodagjuk odaragadt az asztallaphoz. A mediterrán medencében a gesztenyét mindenütt megeszik, kásák, lepények és kenyerek alapanyaga, nem szólva arról, hogy elsőrangú takarmánynak tartják. Itáliában (a hegyvidékeken) minden540