A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

HOFFMANN Tamás: A változó változatlan (böngészők, halászok, vadászok)

Ezek az emberek mind kisebb csoportokban élnek. Mindössze húsz-harminc fő — legfeljebb. Énekeikből megtudjuk, hogy valamikor „hétszázan laktak hétszáz sátorban", ez azonban folklorisztikus közhely, alig van köze a realitásokhoz. Szó van földkunyhókban lakó vadászokról is. Szibériában egyelőre még hiányzanak a régészeti bizonyítékok, de pl. Hamburg környékéről ismerünk ilyeneket. (A tetőszerkezetet itt részben mammutés bálnacsontok alkották.) A rénvadászok szibériai pályatársai kapcsolatba kerültek prémkereskedőkkel, persze jóval később: akkoriban Hamburg környékén a ciszterciták építettek kolostorokat és a prémvadászok kontinensünkön már Északkelet-Európába szorultak vissza. Észak-ázsiai pályatársaik pedig csak ekkortájt lettek prémvadászok. A gereznákat fémeszközökre cserélték, kiegészítették szegényes felszerelésüket, ettől kezdve (főleg a sámánok) még fémdíszeket is aggathattak magukra, és a gazdagodás reménye sokakat pályamódosításra kényszerített. Nem rénre, hanem prémes állatokra vadászott most már egyre több csoportjuk. A prémvadászok mind több halat fogtak, hogy ne kelljen koplalniok. Noha még mindig sok a homályos részlet ebben a históriában, de a finnugor nyelvcsalád csoportjai történetének fő vonalai már felvázolhatok.

2 Egyébként is, az észak-eurázsiai vadászati módszerek kultúrtörténetét, amelynek része a finnugor nyelvcsaládhoz tartozók zömének etnogenezise, már meg lehet írni. Abból kell kiindulni, hogy régészek tárták fel a Garonne-völgyétől az Ural déli lankáiig azokat az állatcsontokat és sziklafestményeket, -karcolatokat, amelyekből kiderül, hogy egész Európában éltek valamikor a réncsordákkal együtt ingázó vadászok. A vadászeszközök és a kő-, csont- vagy fémalkatrészeit tekintették sokáig kizárólagos támpontoknak mindazok, akik múltunk megismerésén fáradoztak. A leleteket formailag osztályozták és a tipológia révén megállapították, milyen fejlődési sorrendbe lehet elhelyezni őket. Az osztályozás (a múlt század evolucionizmusának egyedüli) módszere idővel kiegészült más eljárásokkal, főleg a természettudományos alapokon nyugvó kutatásoknak jóvoltából gazdagodott az archaeológia, mert pollenanalízissel, paleobotanikával rekonstruálták a flórát és archeozoológiával a faunát, a kronológiát pedig C 14 izotópok segítségével határozták meg. Végeredményben a kutatás súlypontja tolódott el, ennek köszönhetjük, ha az elmúlt fél évszázad alatt már sikerült átfogó és objektívnek tűnő képet alkotni legrégibb múltunkról. Ennek ellenére a régészek táborán belül még sokan vannak, akik esküsznek a „településtörténet" (Siedlungsgeschichtliche Archaeologie, Gustav Kossina alapította iskolája) módszereinek megbízhatóságára és egyáltalában nem akarják feladni az etnikai történetírás pozícióit. (Magyarországon például az elmúlt ötven év során minden nagy történelmi krízis idején szinte eltűnnek a társadalomtudósok közül sokan az őstörténetírás ködében, ilyenkor - tétek nélküli — vég nélküli vitáknak lehetünk tanúi, s annak, miként élénkül a publikálás. Ennek ellenére az eredmények továbbra is ingatagok. így volt ez az ötvenes években és így van ez napjainkban is.) Ennek ellenére több mint valószínű, hogy a távoli múltban lejátszódott folyamatokat másként kell elképzelnünk, mint egy évszázaddal ezelőtt. Aligha fogja bárki is az ősfoglalkozások képviselőinek bemutatni a vadászokat, a halászokat vagy a pásztorokat, holott ez három-négy tudósgenerációval ezelőtt egészen újszerűen hangzott. Aztán a kőkorszak (és alperiódusai) helyett — átfogó módon — célravezetőbbnek tűnhet fakorszakról beszélni, tudván, hogy csaknem minden felszerelésüket fából készítették el a zsákmányolók. Kosarak, kasok, hálók, mindenféle fonott tárolókészség, szőnyeg, kötény, heveder 2 Blüíhagen, 1966., Clark, 196. 12-48., Clark, 1976., Csernyecov, 1975. 93-106., Dolgich, 1964/4. 76-89., Fischer-Iiebmann, 1969. 11-99., Gürina, 1961., Montchaussé, 1977. 123-51., Okladnikov, 1956., Paulson, 1962. 70-83., Popov, 1948, Schmithüsen, 1968., Shaw, 1977. 133-49., Simcenko, 1964., Sulimirski, 1970., Vajda, 1968. 99-338., Vajnstein, 1975. 61-95, Walter, 1943. 516