A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

HOFFMANN Tamás: A változó változatlan (böngészők, halászok, vadászok)

vadászhordák éltek, amikor Észak-Amerikában szétszóródtak a zsákmányoló indiáncsoportok, még nem lakott senki. Holott a közelmúltban ők képviselték az egyik legkezdetlegesebb ekoszisztémát fajunk önfenntartási módszerei között. A Kongó-medencében élő pigmeusokat valószínűleg vándor földművesek szorították be — kevesebb tápanyagot biztosító — lakókörzetükbe, a tropikus őserdőbe. Mindez az elmúlt öt-hatezer év során következett be, tehát jóval az élenjáró ősök által kezdeményezett életforma-változások után. Észak-Szibériába akkor nyomultak be a rénvadászok, amikor Európában már leáldozott a napja ennek a foglalkozásnak. Ráadásul a két fejleménynek semmi köze sincs egymáshoz. Amikor a jégsapka olvadni kezdett, az emberek mindenütt megindultak az Északi-pólus felé. Máshol is a környezet átalakulása indukálta az emberek helyváltoztatását. Afrikában például (a 30°-tól délre) a felmelegedés hatására sivatagosodás indult el, elpusztult még a folyamvölgyek növényvilága is, a szárazságban a vadászok és a halászok elveszítették létalapjukat, egy részük elvándorolt, mások éhen haltak. Hovatovább mindent belepett a homok. Időnként ma is karavánok baktatnak az egykori folyamvölgyekben távoli céljaik felé, a vízilovak, krokodilok egykori biotópját azonban nem hasznosítja senki. A partokon itt maradt ugyan néhány sziklarajz, megtudhatjuk, hogyan halásztak, miként vadásztak oroszlánra, gepárdra, elefántra, hol éltek a zsiráfok, melyek tudvalevően főleg a füves mezőkön itt-ott tarkálló facsoportok lombjait legelik le. A Gibraltári-szoros inkább híd, mintsem vizesárok volt Afrika és Európa között. A vízszint alacsonyabb lehetett, csak akkor emelkedett meg, amikor az Északi-féltekén (tíz-tizenötezer évvel ezelőtt, ki tudja hányadszor?) olvadni kezdett a jég, és az ÉszakOroszországot, Skandináviát, a Lengyel- és a Német-síkságot, Anglia és Írország nagy részét beborító gleccserek helyén — a mélyen fekvő síkságon mindenütt — tavak keletkeztek, csaknem mindent elborított tavasszal a belvíz, a tengerszint pedig feltartóztathatatlanul emelkedni kezdett. A növény- és az állatvilág összetétele jócskán megváltozott. A legvonzóbb vadászzsákmány a rénszarvas lett. Ez az állat csordákban él. A csordák szezonálisan vándorolnak — új legelőket keresve — déli-északi irányban. Télen délen, Franciaországban, Svájcban, a Duna felső szakasza mentén behúzódtak az erdőkbe, nyáron a mocsarakban gazdag Német-síkságon legeltek. A vedlő állatok nyaranta elejtett példányain nincsenek agancsok. Ilyenek az északon elejtett rénszarvastetemek csontjai. A vadászhordák tehát követték az állományt. Maguk is vándoroltak. Életmódjuk hasonlíthatott Északnyugat-Szibéria rénvadászainak kultúrájára, melyről az elmúlt századokban több utazó érzékletes képet festett. A nganaszánok (Novaja Zemlja, Tajmír-félsziget), a jakutok és egyáltalában mindenféle homályos eredetű csoport tagjai a Laptyev-tengertől délre még nem is olyan régen rénvadászatból éltek. Ekkor még a fenyvesek és a nyíresek foltjai között vándoroltak sokan (pl. a nyenyecek, enyecek, jukagírek vagy a tungúzok), akik nem prémvadászok, inkább rénhúsra van szükségük, noha fókát is szívesen ejtenek el és temérdek halat is fognak. Őseink a paleolitikumban még mammutra is vadásztak, mások vadlovakat, vadkecskét és nyulakat ejtettek el, de ezek az állatok csaknem mind kipusztultak vagy legalább is számuk jócskán megfogyatkozott, egy idő után a vadászok úgyszólván egyedüli élelmiszerbázisuknak tekinthették a rénszarvast. Ekkor (az i. e. VII. évezredben) sok csoportjuk északabbra húzódott, mígnem kialakult elterjedésük mai, a tudományban közkeletűnek elfogadott képe. Bár a rén csak fogyott, a vadászok mégis megéltek, és ami a fődolog, ők tartották fenn a prehistóriai vadászkultúra hagyományait. A tengerparti halászat kiegészítő foglalkozásuk lehetett mindig. Amikor Szibériában megjelentek az oroszok, a halászat jelentősége felértékelődött. Ugyanis a telepesek mindenütt elvágták a rénvadászok útvonalait, néhány csoportjuk a tengerpartra szorult, ekoszisztémájuk alaposan megváltozott. 515