A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

KRUPA András: Kétnyelvű népi történetek Bükkszentkeresztről

— Hát nem tudjuk, hová ment, hová lett! De osztán valaki besúgta, aki hallotta, hogy hol van. - No, majd adok én nekik mingyán! Felszerelte, oszt inóc, ki Szentlélekre. Még akkor gyalog kelletett menni. Nem vót se kisvonat, se semmi, se autó. Hát kiment ő Szentlélekre. Hát mingyán kihúzta a kardot, és neki a papoknak: - No, hol van az a nő, akit idehoztak? Akkor és akkor? — Ide nem hoztak semmit. Ide? Hogy gondol maga, ide nőt hozni? - De akkor és akkor idehoztak egy nőt. Hol van ő? Kihúzta a kardot, neki a papnak. De a pap mingyán felemelte a kezét és mingyán adott egy parancsot: — Hozzátok ide a nőt! Hát el is hozták a nőt. A nőt el is hozta a főhadnagy haza. De a kolostor azótátul nincs is meg. Mer talán le is szúrt valamék papot vagy kettőt is talán, és megmondta, hogy mi a helyzet. Mer az nem szabad vót a papoknak csinálni. És a nőt hazahozta. No az a Maj lát, amit kiabált a nő, hogy: Maj lát valaki! Hát látott, nemhogy látott, de hallott is, meg látott is, hogy cipekedett. És Majlát megmaradt a mai napig is. Az a diósgyőri rész, ez Majlát ott. De most mán talán elvesz annak a neve, de ez mindég Majlát vót. Össze vót az kapcsolva Diósgyőrrel, de ez az alsó rész vagy felső rész csak Majlát vót. Hát úgy osztán megsemmisült a szentléleki kolostor, a papokat szétszórták. Hat ennek csak neve Szentlélek, merthogy adták akkor azt a nevet, hogy Szentlélek, mikor a kolostort építették. 18a) No tak Marija Terézija, ona bula královna. Velka žena bula. V tim váru, v tim zámku bivala, čo tu je diósgyőri vár, de bosorki hoďa tancovať, ona tam bivala. No ale ta velka žena bula, bo ta kralovna bula, ale muža nemala. Te jej keri vojak se zapáčil, ta teho si volala gu sebe. No a kim nezunovala. No a už keď ho zunovala, tak vtedig prišol druhi, keri sa jej páčil. A to tak išlo. A už s kerim zunovala, už teho zabila. Dala ho zmarňiť, bo ona ňekcela, že abi dakdo o tim znal. No ale to aj tak znali! No a potom to tak išlo, čim boh zna, ňeňi o to szám, čislo, že kelo vojaci ta prejšli prez tom. Na to tak aj zabudli. No ale to vinšlo to za to na vrh už pozatim, že tak. No ale ta ňebulo s teho nič, bo že bulo to titok, ňeslebono bulo hovoriť, ale ta to tak išlo. Tim zámkom bivala. Kolo zámku bulo na okolo velka voda, už teraz ňeňi. Ale vtedig bula. No tak tam ona žila, Márija Terézija, jak oni, napoleon. Bo Mária Terézija hóditovala s pošvu a Napoleon ze šablu. Tato tak spravila. 18b) Hát Márija Terézija egy nagy asszony vót. Mán nemhogy nagy, de királynő vót. De ember nélkül vót, mint özvegy asszony. Hát ő vezette az országot, de hat embert csak szerzett ő, mer sok katonaság vót a keze alatt. Na és mikor milyen katona megtetszett neki, mán tisztekből, hat azt hívta magához. No és ha azt megunta, hogy elég lesz mán, akkor gyött a másik, amég megtetszett. De ezt nem tudja senki sem, hogy hány katonával így végzett. Mer minden katonát kivégzett, amelyiket mán megunta. Már azér vót, hogy ne tudódjon ki, ne menjen ki a hír, megölte minden katonát. Hát úgy történt a dolog, hat vóna arról sok beszélni való, de hat többet nem lehet. Hat úgy élt ő, mint Napoleon, hogy ő hüvellyel hódított, Napoleon meg a kardjával. Trufa 19a) Kurátorka, čo s čenkovikem hodila? Ja, ta to tu pan farár keď hodili spovedať na Bükkszentlászló, ta na pešo hodili. Bo tam aj z vozem nemohlo isť, len na pešo križem. Ta vozová cesta ňebula, ta zejšol tak. Aj malo vozov bulo vtedig. Ta išol on s kurátorku. Na kurátorka na predek šla pred pán farárom vše. Na jeden stari človek tlukol skali. Na cestu čo robil. Na a prišla gu nemu, po neho kurátorka, čengov mala v ruke a gu uchu mu daj že zacingala. A ten si zvihnul hlavu: — Ta čo si to naišla? A ona že: — Modlite se, bo pan farár idu. Na ta on ňeze: — Jaj, Ježiš Marija! 507