A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)
KRUPA András: Kétnyelvű népi történetek Bükkszentkeresztről
— No hat ott van az üveg, hat gyújts rá, úgy, ahogy én. Fogta Gábor bácsi az üveget, odatartotta a pipát, de bizon nem gyúlt be az, mer árnyékos vót, a fa alatt vót a. No, megfogta édesapám az üveget, oszt: — No, gyere ide! Odament, ahol bevilágított a nap. — No, tarts a pipádat! De Gábor bácsi azt nem tudta, hogy oda kell menni, vagy ide, a napra kell tenni, odament: — Tartsd a pipádat! Hát meggyúlt a pipája. — Látod, itt meggyúlt. — Ó, hat ti si bosorak! Ti si bosorak! To ňeňi cisti duh! Flóri, te boszorkány vagy! Nem tiszta elméjű! Hát így aztán boszorkánynak maj csak elnevezték, mer akkor nagyon kevés ember vót, aki tudott írni, olvasni is, mer ez a telep be volt telepítve. Ott vót az Óhuta, ott kimerült az anyag, idegyöttek. De ott van a kocsma előtt a halma, ahol volt. 7a) Bars veľa bosorkov bulo. Ale tato taká dedina bula, že bars hudobná. A malo bulo jesť prvši vojne. A tu aj velka kolera bula, spanyol betegség, az vót itt. Tak te bosorki hodili dojiť tak kravi. Doma kravku malú, tak hodili v noci dojiť. Ale jaké bosorki to buli? Take, že mali male decko a ňebulo čo dať jesť. Ta išli v noci kradnúť mleko. Tam, de krava bula. No a to na nich zvalili, že bosorka je. Tej ta ňebula ona bosorka, len žiť kcela. Aj deťom jesť dať. Take bosorki buli. Aj hlúpe lüde buli. 7b) Akik mentek fejni? Hát így vót az, hogy tele volt a falu boszorkányoknál. De azok mind szegény emberek vótak vagy asszonyok, mondjuk. Hat jártak ők lopni tejet éjszaka, ahol vót tehén, mert vót kisgyerekük is, meg szegények vótak, hát hogy legyen mit adnia gyerekeknek. De azt csak titokba, hogy ne tudja senki se, mert ha észrevette őket, akkor elszaladtak. No hát ők fejtek, vót a gyereknek mit enni. No, azt mondták, hogy ők boszorkányok. Dehát nem vótak ők boszorkányok, rendes nép vót az, csak szegény vót. Hat jártak éjcaka lopni. 8a) Mládenci tak hodili gu frajerkom, gu hižom. Jaj, slovenskí, mer tévedek, egy szót ide, egy szót oda. Hodili, a jeden parobek hitil stihlu. A zadek hiži začal ťahať. A to hrumelo bárs! A núka v hiži žena hneď se prebudila a pobudila deti, že: — Jaj, moje deti, modlite se, bo tuje smrtka! Ja! Ta tedi hneď postavali deti, modlili se a parobci do tel rozbrali voz a vinosiľi na vrh hižu. A tam ten stihlu vše dörömbözol. No a tedig poskladali voz, bulo ciho šicko, dokončili si robotu, išli do druhej hiži. Tam zas zamazali s blatem obloki a tak išli ďalej. A ten v hiži tam spi a spi. A len raz čuje zvoniť na poledňe. — Híí, ta to čo zvona? Ta to čo? Na poledňe! Jo, to ja spim, spim, a tu zvona na poledňe! Vizsgálja körül, kinyissa a szemit, hat be van mázolva az ablak. Pozerá se, že čo se tu vodi? Zvonia na poledňe, ta obloki se pomazané z blatem. Hú, da to te bosoraci zas tu hodili! 8b) Hát úgyhogy jártak a házakhoz a lányokhoz (a legények). És ha ki akartak tolni, mer ilyen istenfélő nép vót itt, megfogták egy téglát, dörömböltek a hátulját. Az meg zúgott az egész ház. És az asszony azt mondja: — Jaj, keljetek fel, gyerekek, imádkozzatok! Hát felkeltek, imádkoztak, ammeg dörömbölte ott hátul. És a többi legények szétszedték a kocsit, és kivitték a háztetőre. Ott meg összerakták. Hát ott vót kocsi. No ez megvót, avval befejezték a munkát, mentek a szomszédba. Ott meg bemázolták sárral az ablakokat. Hát az emberek nem keltek fel, csak akkor, mikor harangoztak délre. — No, alszok, alszok, és itt harangoznak délre? Nézem, hát az ablakok be vannak mázolva! Hát ilyeneket csináltak. Azok is boszorákok vótak. 501
