A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

KRUPA András: Kétnyelvű népi történetek Bükkszentkeresztről

Sa) Tak keď deti pretin kim že buli za malička hore, a to podali, že je taki človek, čo od neho môže z oč dostať, čo ma te obrva obidve zrosnute. A ternu ňeslebodno do oči hledeť, bo povedali, od teho môže z oč dostať. Na a starej mame jednému z oč dostal. A tak urobili, že ve šperhetu vibrali deveť uhliki a vtedig to oparili z vodu, a v tej tak zopak ruki museli umivať hlapca. A potom vileli na dverovo zaves. Bo že vtedig se vihoji hlapec. Aj potom aj take kifliki pekli z muki aj z otruboch a že keď kifliki zežere pes, a zdehňe, te decko ňezemre. Ale keď ňezdehňe pes, te decko zemre. Tak hovorili prettim. 5b) Volt olyan, hogy a gyereket megrontja valaki. És azt mondta (a nagymama), hogy az olyan egyén tudja megrontani, szóval, akinek ez a felső öldöke összenő egészen az orráig. És hogy azoktól lehet kapni azt a betegséget, hogy a gyerek megbetegszik. Lázas marad. És akkor az övék is, az unoka így beteg lett, akkor kiszednek kilenc darab ilyen faszenet, tüzes faszenet, kivesznek a sparheltból, és a vízbe teszik. És annak a levével megmossák a gyereket. De bal kézzel, valahogy fordítva. Hogy nem jobb kézzel kell. És megtörölgetni. És aztán azt a vizet ki kell önteni az ajtón a félfának a hogyhívjákra, a zsanérra, hogy akkor meggyógyul a gyerek. Ilyeneket mondtak. 6a) Aj moj tato buli bosorak. Ta moj tato uhle pálili. A oňi znali šicko. Oňi čitali, pisali, múdri človek buli, bo keď trebalo hovoriť dačo, len oňi hovorili, bo oňi znali. A už v noci višli, znali po hvezdoch podať, že kelo hodin je. A mali oni aj cimboru takého, ale ňe tam robil, de oňi. A prišol u nich cimbora, ale to Répášhuti valošni buli. A pital on si mašini, bo nemal. Drahá bula mašina, nemohlo aňi dostať vtedig v prvšej vojne. — No a poj a mňe, Gábor, zápal si! No, daj fajku. Gabor bači hitil fajku a tato nagyítóüveg hasnovali, na to aj čitali aj ohňa kládli aj zapalovali si. No a Gaborovi dali na fajku zapáliť. — Ta, no, ťahaj, Gabor! Ta Gabor ťahal a fajka se hitila. No, ohňa hitila. A Gabor, že: Hű, tato, čo? Ta ti si bosorak! O nem tudta még azt... On to neznal, Gábor bači, ešči, že čo je to, že to ešči môže zapáliť si s teho. Tak take lüde boli vtedig. No a potom tade Gaborovi zas, prišol Gabor. — No, Floro, daj mašini, bo ňeňi zas. — Ta maš sklo, zápal si! Tak Gabor hitil sklo, a dal si nad fajku. Ale pod drevám kúril, drevo dalo hladek, no tak Gaborovi se ňehitila fajka. No ale tato znali, že čo je. Ta hneď: — No len daj sem, Gabor! No hneď tam nad slunko a fajku. Gabor bači ťahal fajku, hő, fajka se hitila. — No, ti, bosorak — povel. — Ta mňe preč ňehitila? Ta take lüde buli v tej take, nem tudom lüde. 6b) Az én apámra is azt mondták, hogy boszorkány. Na, emberek, Dehát nem vót ő boszorkány, mer ő, mondhassuk, talán a legokosabb ember vót a faluba. Hát vót neki egy cimborája is, csak ez távolabb dolgozott vagy száz méterre. No és odajött édesapámhoz: No, Flóri, van neked gyufád? — Ha mér? Nincs gyufád se? — Nincs, oszt rá akarok gyújtani. — No, gyere, gyújts rá! Nohát gyött a Gábor bácsi, rátartotta nagyítóüveget, mert az édesapám avval olvasott is, tüzet is rakott, pipára is gyűjtött, mindenre tudott használni. No, gyött a Gábor bácsi, hát rágyújt. — No, tartsd a pipádat, Gábor! Odatartotta nagy üvegbe, irányította neki a kis pontot, meggyúlt a pipa. Hő, szívta Gábor bácsi a pipát: — Hő, hát te boszorkány vagy, Flóri! Hat hogy gyújt az be? — No, ne törődj vele, csak szíjad! No hat jó van, Gábor bácsi elment, szítta a pipát, de aztán a következőkbe megint gyött Gábor bácsi: — No Floro, ale mašini. Flóri, gyufám nincs megint, hat adjál egy kis tüzet. 500