A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

KRUPA András: Kétnyelvű népi történetek Bükkszentkeresztről

nyelve a helyi kelet- és nyugat-szlovákiai alapú dialektus, melyet átszőnek magyarizmusok, magyar kifejezések. Magyar nyelvükön érződik a szlovák anyanyelv hatása. Ezzel együtt előadásmódjuk gördülékeny, kivált Takács Andrásé színes, érzékletes. Mind az anyanyelv, mind a történetek témái szempontjából megmentésük az utolsó pillanatban történt, mert az idős emberek az elbeszéléseiket valóban a sírjukba viszik, miként beszélt anyanyelvüket is. Hiszen az ifjabb nemzedék alig beszél már szlovákul, s a most közreadott történeteket nem ismeri. Ráadásul az alább következő történeteken is érződik a felejtés (pl. a korábban gyűjtött adatok a mitikus alakokról és cselekedeteikről sokrétűbb volt). Bár korábban a tájról (főleg Répáshutáról, de Bükkszentkeresztről is) már megmentettek néprajzkutatók azonos vagy hasonló témájú történeteket, mai állapotukban való szó szerinti közlésük és kétnyelvűségük fontos sajátosságai miatt pótolhatatlanok, értékük is magasrendű. A hiedelem-, a történeti és a hasonló típusú történetek, trufák, igaz történetek követelményeinek megfelelően az elbeszélők az eseményt konkrét helyhez, személyhez és konkrét foglalkozáshoz kötik. így szépen kirajzolódnak Bükkszentkereszt község és sziklás, helyenként mocsaras határának jellegzetességei, fontosabb helynevei (Dorongos, Csepelygős), közvetlen környezete, a szomszéd falvak (Óhuta - Stara Huta : Bükkszentlászló, Répáshuta) és a környék barlangjai Hór völgyben, Palalukán), a 20. században munkát adó települések (Miskolc, Diósgyőr, Lillafüred) és üzemei, a kisebb helyrészek, mint pl. a Bükk kapuját jelentő Csanyik, a szentléleki pálos kolostor, a sajátos helyi foglalkozások (mész-, szénégetés, mészfuvarozás, erdőgazdálkodás, favágás, csemetefaültetés, kőtörés), a közeli iparváros nyújtotta lehetőségek (vasgyár, papírgyár, vasút). Megismerjük a falu keletkezéséről szóló hagyományt is (Óhután - Bükkszentlászlón kifogyván az üveghuta alapanyaga, ideköltöznek az üveggyártók). Ezeken kívül mindenekelőtt a Bükkszentkereszttől délre fekvő helységek nevei szerepelnek, mint a bükkalji Igrici, Bükkábrány, Sály, Bekény, Lator, valamint az alföldi Kunmadaras, mely egyúttal a mészeladás, a fuvarozás irányát is jelzi, sőt, az is feltételezhető, hogy a hiedelemmondák egy részét is arrafele tanulhatták meg, hiszen a távoli helységekben meg is szálltak, s esténként akár közösen is mesélhettek egymásnak a fuvarozók és a vendéglátók. Feltárul a második világháború előtti nagy szegénység is (ellátatlanság, írni-olvasni nem tudás, gyermekmunka, kevés fogat, gyalogközlekedés stb.). A történetek árulkodnak az itteni szlovákok kedvelt ételeiről (mákos-túrós metélttészta, tejbekása) mély vallásosságáról s ezzel párhuzamosan az általánosan rájuk jellemző hiedelemvilágról is. A hiedelemalakok közül legelevenebb a boszorkányban való hit (1-8. sz.), az elbeszélők hiedelemismeretében elhalványítva a lokális mitikus lényeket (mint pl. buhinka, vodna baba, zmora stb.), s boszorkány tettének tartva minden rendkívüli eseményt a faluban (pl. a legények gonoszkodó tréfái). A boszorkányoknak tulajdonított cselekedetek között feltűnik a magyarok és szlovákok körében országszerte ismert történet is a szekérnek a tetőre való feltételéről. Gunda Béla korábbi gyűjtése szerint a bükkszentkereszti szlovákok boszorkányhitének egyik legjellemzőbb vonása a tehén megrontása.

4 Ennek több változatát ismerjük meg a most közölt hiedelemmondákból, sőt egyikük racionális magyarázató ál-hiedelemmonda. A béka képében megjelenő boszorkány a férfi jótettéért általában igazi jutalmat ad a hasonló magyar változatokban, a bükkszentkereszti hiedelemmondában az alföldi boszorkány ajándék kisködmöne a két boszorkány vetélkedésének a tárgya is. A békává változott boszorkányok tejfejésének bükkszentkereszti elhárítási módja is ritkább a hasonló magyar hiedelemtörténetekben,

5 4 Gunda B. 1979. 128. 5 Bihari A. 1980.45, 59.243-244. 493