A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

KRUPA András: Kétnyelvű népi történetek Bükkszentkeresztről

itt a küszöbhöz szögeli kezét-lábát. Ugyancsak a ritkábbak közé tartozik a tejelvevő boszorkány megkötésének az a módja, hogy a tehén vizeletét a kéményben füstölik, s addig a boszorkány sem tud vizelni, amíg el nem távolítják.

6 Általános jelenség viszont, hogy a rendkívüli embereket (pl. összenőtt szemöldökű, tüzet okosan lupéval gyújtó férfi) boszorkánynak tekintenek. A boszorkányok találkozóján történő boszorkány-viaskodás sem ismeretlen a magyar boszorkányhitben. Az általunk közzétett hiedelemmondában igrici boszorkányok Diósgyőr várában tartanak boszorkánymulatságot. Gunda még gyűjtött Bükkszentkereszten olyan adatokat, hogy a boszorkányok lóvá változnak, e mondában viszont mind az igrici, mind az őket üldöző nagyobb létszámú boszorkányok lovakon nyargalnak. A mulatságukra a hagyományoknak megfelelően elhurcolják az állatgondozó fiatalembert is.

7 E hiedelemmonda érdekes motívuma a boszorkányok szervezeti felépítésére való utalás (csapatokba tömörülnek, idős boszorkány a parancsnokuk, fiatal boszorkány az őrtálló stb.) Többször is előfordul, hogy a boszorkánynők szegény, gyermekes anyák, akik éjjel vagy a találkozó előtt tejet lopnak gyermekeiknek. A mai idős adatközlők állítása szerint az ő gyerekkorukban minden öregasszonyra az utcán gúnyosan azt kiabálták, hogy boszorkány. A buhinka és a vodna baba (vízi banya) alakja a mai hiedelemmondák jórészében egybefolyik (9-10. sz.). Gunda korábbi bükkszentkereszti gyűjtésében nem említi az utóbbit. Répáshután két különböző lénynek mondták. Takács András a vodna babát vizet csapkodó, táncoló, tapsoló lénynek írja le, melyet nem lehet utolérni, a buhinkát majomként képzeli el, mások sellőszerű lánynak. A korábbi adatok szerint szőrös, torzszülött nő, kicserélt gyerek (Bükkszentkereszt, Répáshuta). Közös jellemzőjük az is, hogy sárgarépát, petrezselymet, gyümölcsöt lopnak. Úgy fogták el, hogy a buhinka a csizmába dugta mindkét lábát. Gundánái és az általunk gyűjtött mondában szerepel egy nagy mellű öreg nő-buhinka, aki hosszú melleit a vállán keresztül a hátára csapja.

8 Hasonló nagy mellű, hosszú hajú lényt ismernek a Gömörben is, ott rúna a neve.

9 Napjainkban a roszszalkodó gyerekeket ijesztgették azzal, hogy elviszi őket a buhinka. A fiatalok pedig, ha valakit butának, ostobának tartanak, buhinkának nevezik. A farkassá váló férj, a vrkolak mondája mindegyik bükki szlovák faluban szinte azonos változatokban él. Az általunk gyűjtött a legjobban szerkesztett magyar és szlovák nyelvű történet (11. sz.). A magyar hiedelemmonda katalógusban főként erdélyi közeli rokonai találhatók.

10 Takács András szerint a vrkolak a gyereket is üldözi, s a gyerekek a buhinkához hasonlóan féltek tőle, hogy elvitetik őket vele. Az itteni néphit szerint a vrkolaknak farkasfeje és -foga van, de az alsó testrésze emberi alakú, emberi lábai vannak. A házikígyó (12. sz.) a szlovák nyelvterületen a ház védőszelleme, amellyé a házat építő első gazda vált. A bükkszentkeresztiek már nem ismerik a mitikus lény eredetét, az itt élő hiedelemmonda rokona a szinte minden magyar vidéken megtalálható változatoknak.

11 6 KrupaA. 1974. 238-339.: hasonló eljárási mód tehén megkötésére. 7 Gunda B. 1979. 128. Bihari A. 1980.80-82. 8 Gunda B. 1979. 126-127. Barna G. 1984. 338-339. 9 Horváthová, E. 1975. 1029. 10 Gunda B. 1979. 127. Barna G. 1984. 337. Bihari A. 1980. 44-45, 243. 11 Horváthová, E. 1975. 1027. Bihari A. 1980. 120. 494