A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

KRUPA András: Kétnyelvű népi történetek Bükkszentkeresztről

mind a két nyelven ismerik is őket, csupán anyanyelvükön adják elő, ül. kevert nyelven mesélnek.

2 A kétnyelvűség előidéző okaival mind az egyén, mind a faluközösség szempontjából e sorok írója nem csupán Farkas Andrásné kétnyelvű népmeséi, hanem kétnyelvű balladái kapcsán is foglalkozott. Farkas Andrásné az egyik balladát magyarul, a másikat szlovákul énekelte. Ez nem okozott semmilyen zavart, mert a nagybánhegyesi kétnyelvű közösségben a kétnyelvű érintkezés mindennapos jelenség volt. A kétnyelvű mesélés, éneklés természetesen mindaddig volt érvényben, amíg a helységben élő szlovákok és magyarok egyaránt azonos értékűnek fogadták el. E közegben kétnyelvű lehetett az egyén, ,,a) ha a szűkebb család is kétnyelvű, b) ha a család ugyan egynelvű, de a közvetlen környezete más nyelvű, c) ha a család és a közvetlen környezet egynyelvű, de a település, a község környékét más nyelvűek veszik körül, d) ha az egyén tartósan vagy ideiglenesen más nyelvű környezetbe kerül, e) ha az egyén lakóhelyére, ül. az egynyelvű környezetbe történeti események folytán (pl. lakosságcsere) más nyelvű csoport ékelődik be, s együttélés következik be, f) ha az egyén jellembeli vagy más, pl. emocionális okok következtében önként a közvetlen környezetén kívüli érintkezése nyelvéül más nyelvet választ, g) s ha anyanyelvét elfeledve az állami nemzetiségpolitika gondoskodása folytán (kivált napjainkban) az iskolai tanulmányai révén újra megtanulja anyanyelvét." A helyi közösség kétnyelvűségét két tényező különösen befolyásolja: ,,a) mind a két nyelvi közösség egyenértékű, harmonikus kétnyelvű érintkezésének az eredménye, b) de lehet csupán a kisebbségben lévő nyelvi közösség kétnyelvűsége, mely a másik nyelvi közösséggel nem a saját nyelvén, hanem az övén érintkezik." Azonban, ha az utóbbi helyzet válik mérvadóvá, az anyanyelvű mesék, történetek elmondása, meghallgatása egyéni vagy szűk családi környezetbe szorulhat vissza.

3 A bükkszentkereszti kétnyelvű elbeszélők kivétel nélkül valamennyi történetüket egyaránt mondták el magyarul és szlovákul, tehát az erdélyi kétnyelvű mesemondók első típusába sorolhatók. Kétnyelvűségük egyéni meghatározói összetettek, szinte mindegyik fent idézett tényező jellemző rájuk. A bükkszentkereszti szlovák és magyar faluközösség pedig korábban valóban egyenértékűen érintkezett mindkét nyelven, ennek a tanúságtevői a most közzétett kétnyelvű népi történetek is. Az utóbbi időben azonban ez a kétnyelvűség csak a település egyre szűkülő szlovák közösségére szorult vissza. A fiatalok inkább a magyar nyelvű érintkezést választották, a kétnyelvű megnyilatkozás ezért mindinkább az idősek családi kommunikációjában jelenik meg, s erre is inkább a kevertnyelvűség jellemző. Egyre ritkábban észlelik, hogy beszélgetés vagy mesélés közben mikor térnek át szlovákról magyarra vagy magyarról szlovákra. Ez különösen Takács András elbeszélésmódjára jellemző, aki a szlovák nyelvű meséléskor magyar, ill. magyar elbeszéléskor szlovák kifejezésekre vált át, s csak a hallgatói kérdő tekintetét látva korrigálja magát (e „botlásait" érintetlenül hagytuk). Miként Farkas Andrásné kétnyelvű meséinél tapasztaltuk, a bükkszentkereszti népi történetekben is a kétnyelvű változatok együtt képeznek teljességet, mert legtöbbször ami kimaradt az egyik nyelvű variánsból, a másikban felfedezhető. Ettől függetlenül mind a szlovák, mind a magyar népi szöveg önálló alkotás, saját nyelvre és gondolkodásra jellemző öntörvényre épül. Még akkor is, ha érezhetően és bizonyíthatóan egyik vagy másik nyelvről fordította elbeszélőnk vagy valamelyik elődje. Az elbeszélők szlovák 2 Vöő G. 1981. 254-255. Faragó J. 1974. 70-73. Farkas Andrásné meséinek analitikus módszerrel elemezve — a magyar és a szlovák népmesékkel való kapcsolatára Gasparíková, V. és Kovács Á. mutatott rá: Gasparíková, V. 1984. 280-307. Kovács Á. 1984.309-310. 3 KrupaA. 1984. 51-57. KrupaA. 1981. 356-357. 492