A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)
VIGA Gyula: Az erdőbényei kőipar néprajzi vonatkozásai
5. kép. Kazinczy síremléke Széphalmon anyagból korpuszt nem lehetett faragni, s az amúgy is több darabból megfaragott, nagy vasszögekkel és cementekkel összeállított kereszt teljes felszerelése nehézkes volt. Az erdőbényei kőfaragók készítményei között megkülönböztetett helyet foglaltak el a sírkövek. Ezeket állították elő legnagyobb számban, ez jelentette számukra a legnagyobb jövedelmet, ugyanakkor a sírjelek voltak azok a produktumok, amelyek rendszeresen eljutottak más vidékekre is, találkozva az ott élők elvárásaival, ízlésével. Ilyen módon a kőfaragó mesterségbeli tudása, készsége, ízlése rendszeresen megméretődött, más-más helyet és esélyt biztosítva számára mind kollégái között, mind a piaci versenyben. Az erdőbényei sírkövek arról tanúskodnak, hogy - hasonlóan Tokaj-Hegyalj a más településeihez - a sajátos, és viszonylag korai polgárosodás révén a 18-19. században 470
