A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

VIGA Gyula: Az erdőbényei kőipar néprajzi vonatkozásai

általánossá válik a sírkő állítása. Ennek előzményeit mind a nemesi, mind a polgári hagyományban fellelhetjük,

11 ám stílusjegyei alapján a történeti rétegek lehántása csak nagyobb táji kitekintéssel, de legalább Tokaj-Hegyalja egész területének sírjeleit megvizsgálva lenne lehetséges. Meg kell jegyeznünk, hogy lényegében párhuzamosan zajlik a folyamat a zsidó temetők sírjeleinek állításában is: a vidéken a 18-19. században megtelepedő népcsoport sírjelei szimbolikájukban teljességgel önállók ugyan, de készítésük - főleg századunkban már igen sok szálon kapcsolódik össze a többi felekezet sírjeleinek műhelyeivel.

12 A kőből készült sírjelek faragásának időrendje és stílusa máig nem kellően kidolgozott. Kunt Ernő összefoglalása a katolikus kőkereszteket, illetve - a pro- 6. kép. A kassai dómhoz faragott mérműves testáns temetőkben - a sírkőtáblákat és mellvéd (Jossó István munkája, az obeliszkeket különíti el,

13 s jelzi, hogy Jassó István főétele) az utóbbiak a paraszti temetőkben ritkábbak a tábla alakúaknái, gyakoriak viszont a kisnemesi falvakban. Lényegét tekintve összeilleszthető ez a vélekedés Balassa Iván felfogásával, aki - jelezvén, hogy a sírkő a legrégebben ismert síremlékforma - a kő sírjelek középkori meglétét igazolja, de jelzi, hogy a magyar falusi temetőkben csak a 18. századtól igazolható nagy számban a meglétük.

14 Korai adatok, illetve sírkőpéldányok hiányában a fentiekhez csupán a következőket fűzhetjük. A lokális kőfaragóközpontok feltárása azt jelzi, hogy a parasztság polgárosodásával nemcsak a sírkövek állítása lesz mind elterjedtebb, hanem azok formájában és díszítményében erőteljes egységesülési folyamat is lezajlik. A kisebb-nagyobb körzetet kiszolgáló kőfaragóipar arra törekszik, s ez különösen a vegyes vallású területeken szembetűnő, hogy készítményeit formailag egységesítse, s csupán annak másodlagos jegyeiben fejezze ki az elhunytak vallási hovatartozását. Ez a folyamat a második világháború után teljesedik ki, amikor már utólag erősítik a konkrét információt hordozó kő- vagy márványtáblát a sírkőre, s külön erősítik fel a fémből öntött Krisztus korpuszt, szívet, keresztet vagy más vallási szimbólumot is a sírjel homlokzatára. Úgy tűnik, hogy a lokális központok tevékenységének kiszélesedése, készítményeik terjedése visszahat saját formakincsükre is, s csak az olyan produktumaik lehetnek „piacképesek", amelyek külső jegyeikben már sem területi, sem vallási hovatartozást nem hangsúlyoznak túl, amelyek alkalmasak más, idegen közösségek befogadására is. Bizonyos tehát, hogy a kő sírjelek korai történeti rétegét a lokális központok helyi, illetve kistáji formáiban kell keresnünk, amihez képest tágabb 11 Kunt Ernő 1983. 54. 12 Wirth Péter 1985. 13 Kunt Ernő 1983. 54-55. 14 Balassa Iván 1989. 54., 69-72. 471