A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

FEHÉR József: Az erdőbényei kőfaragó mesterség története

1893. január 31-én kötött házasságot Erdőbényén a kőfaragásnak a századforduló körüli „virágkorában" legnevesebb, s máig legemlékezetesebb mestere, Skodik Cirill. Szülei Skodik Havel és Stepanik Orsolya; született Morvaországban, Modraban. Házasságkötésekor 26 éves volt, nőtlen, római katolikus vallású, aki helyi lányt vett feleségül, a 22 éves Azari Borbálát. Tudása, felkészültsége, képzettsége legalább három nemzedék kőfaragóinak határozta meg mesterségbeli tudását. A község temetőjében ma is rendben tartott síremlékén ez áll: SKODIK CYRILL kőfaragó mester 1867-1937 és családja emlékének hálás kegyelettel a munkatársak (Skodik Cirill lakóháza a korabeli Erdőbényén a 198. szám alatt volt; érdemes lenne a helyi hagyományokat ébren 10. kép. Jassó István arcképe tartóknak azonosítani.) (1930-as évek) Olaszországból származott Martin Ágoston kőfaragó (születési helye: Castalovacze, másutt Kasztely de Vasszónak bejegyezve, szülei: Martin Anasztáz és Hassuk Antónia). 0 szintén itt házasodott meg, Mátyási Ilont vette feleségül. Az 1890-es évekig a kőfaragómesterek el tudták látni a kőfaragás szinte összes munkafolyamatát a fejtéstől a végső kidolgozásig. A 90-es években (a nagyobb gazdasági fellendüléssel, az építkezésekkel, útépítésekkel, s talán a millenniumra való felkészüléssel is összefüggésben) megjelennek a mesterek segítői, egy-egy részmunkafolyamat átvállalói is: kőfejtő és kőfaragó munkások, kőbánya napszámosok, kőbánya fuvarosok, akik részben Sáros, Szepes, Liptó megyeiek és galíciaiak, s egyre nagyobb számban erdőbényeiek, helyiek. A kőfaragás folyamatával összefüggő munkák végzői életkoruk szerint húszas és harmincas éveikben járnak. Ez is alátámasztja e tanulmány egyéb helyein tett megállapítást, hogy e munkához jó fizikai erőnlét volt szükséges. A kőfaragó iparág és mesterség igazi nagy léptéket akkor vált, amikor - mint kőbányabérlő, majd tulajdonos - megjelenik Erdőbényén a Beck család, s nagy, az akkori északkeleti Felvidékre kiterjedő vállalkozásába bekapcsolja az itteni kőbányákat. Beck Sámuel erdőbényei lakos, kőbánya és kőfaragó üzlettulajdonos 1889. január 29-én kéri kőbányászati vállalkozását felvenni a kereskedelmi egyéni cégek jegyzékébe a sátoraljaújhelyi királyi törvényszéknél. Mind mennyiségére, mind minőségére nézve fénykora a következő 21 év az erdőbényei kőfaragásnak (Beck Sámuel 1909. május 23án halt meg). A bányavállalat főüzlete és a fő termelő tevékenység Erdőbényén volt, a 456