A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

FEHÉR József: Az erdőbényei kőfaragó mesterség története

AZ ERDŐBÉNYEI KŐFARAGÓMESTERSÉG TÖRTÉNETE FEHÉR JÓZSEF „Ha valaki Erdőbényén egy fát elhajint, az vagy kádárt üt, vagy kőfaragót." (Erdőbényei szólásmondás) A kőbányászat, kőfelhasználás több évszázados múltra tekint vissza Erdőbényén. A vulkáni tevékenység eredményeként létrejött, sokféle felhasználásra alkalmas kő természetileg adott volt az egész Tokaj-Hegyalján. A 18-19. századi, számunkra is hozzáférhető országleírások, geográfiai szótárak, összeírások a sárospatakit, a mádit, a tállyait, az olaszliszkait, az erdőbényeit és a bodrogkeresztúrit említik, mint a legjelentősebb kőbányákat. Debreceni Ember András és Marton János krónikája

1 a 18. század második felében rendre megverseli ezeket. Leghíresebbnek s legrégebbinek a sárospatakit említi. Zemplén vármegye katonai leírása

2 az erdőbényeinek a pontos helyét is megjelöli: „Az út ... amelyik a helységből Tállyára visz, nagyon meredeken megy felfelé a Sokolya-Bánya hegy lábánál, majd egy mély völgyön keresztül a Csók és a Vár hegyek mellett halad el, azután a szőlőhegyek mellett halad el..." Molnár András: Tekintetes, nemes, nemzetes Zemplén vármegye leírása című munkájában

3 Erdőbényéről azt találjuk, hogy „Szőlőhegyei sok és igen jó bortermők, ugyanazért első classisba számláltatnak. Bővelkedik borral és ahhoz alkalmaztatott jóféle pincékkel és jó kőbányával". Fényes Elek Geográfiai szótárában

4 többek között ezt írja Erdőbényéről: „...találtatik e határban a Várhegyen egy régi váromladék, és egy Margita nevű kisded tó, a város erdejében malomkőbánya, országszerte híres faragott kőbánya, kovakő bőven, és orvosi füvek a hegyeken nagy mennyiségben." A középkori polgári, világi és egyházi földesúri építkezéseknek látványos, értékes, ma már műemléknek, vagy műemlék jellegűnek becsült emlékei maradtak fenn a Hegyalján: várak és várromok, kastélyok, kúriák, templomok, hidak, boltozott kőkapuk, monumentális emlékoszlopok stb. Ezeknek kőanyaga jórészt a fent említett nagyobb kőbányákból került ki, de felhasználták az újhelyi, szerencsi, bodroghalászi, mezőzombori, monoki, szegi, tolcsvai, tokaji, tarcali stb. bányák anyagát is. 1 „Zemplén vármegyének kincstartó tárháza" - Két hegyaljai verses história a XVHI-XIX. századból. Sajtó alá rendezte: János István. Tokaj és Hegyalja X. Tokaj, 1993. 2 Zemplén vármegye katonai leírása (1780-as évek). Németből fordította Barsi János. B.-A.-Z. Megyei Levéltár, Miskolc, 1990. 11. 3 Molnár András: Tekintetes, nemes, nemzetes Zemplén vármegye leírása. Közzé teszi: Udvari István. Tokaj és Hegyalja V. Miskolc, 1991. 68. 4 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851. I. kötet, 306-307. 447