A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

FEHÉR József: Az erdőbényei kőfaragó mesterség története

1. kép. Kőfalú lakóház és gazdasági épületek A stratégiai fontosságú szerencsi, tokaji, pataki várak építéséhez helyi kőanyagot használtak. Ezeknél hadászati ismeretekkel és kitűnő szaktudással rendelkező mérnökök és építőmesterek dolgoztak - főként külföldiek: olaszok, franciák és németek.

5 Erdőbényének a legrégebbi s legértékesebb kőfaragó emléke római katolikus temploma. A műemlék templom középkori eredetű gótikus tornyában értékes kőmunkákat őriz.

6 A torony déli oldalán nyílik a csúcsíves, pálcatagos keretelésű bejárati ajtó. Fölötte féloszlopos, timpanonos keretelésben reneszánsz címer: a legrégebbi, néven is nevezhető Erdőbényén dolgozott mester: Joanes Schirmer kőfaragó címere. Efölött négyzetes, kőkeretelésű ablak, két oldalán egy-egy közel azonos méretű, profilos keretelésű késő reneszánsz, latin feliratos kőtábla. 5 Lásd: Détshy Mihály: Sárospatak vára és urai 1526-tól 1616-ig. Rákóczi Múzeum Baráti Köre, Sárospatak, 1989.; Csorba Csaba: Várak a Hegyalján. Zrínyi, 1980. 6 Az erdőbényei műemlékek leírásához felhasználtuk: Borsod-Abaúj-Zemplén megye képes műemlékjegyzéke IV. kötet. Tokaj és vidéke. Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1992. 448