A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

JANÓ Ákos: Újabb szempontok a sárospataki vár építéstörténetének kezdeteihez

kérdése volt. Tőle vártuk, hogy munkájával Détshy kutatásait továbbviszi, annak eredményeit hitelesíti, vagy más szemszögből nézve kiegészíti. Éveket töltött a forrásanyag megismerésével, az adatok újraértékelésével, új értelmezésével. Munkamódszere a kutatott témának az egész történeti folyamatba helyezése, a politikai, gazdasági, társadalmi élettel, a joggyakorlattal és szokásrenddel való egyeztetése, amivel a forrásanyag szűkösségéből származó hiányosságokat áthidalhatta, az egész fejlődési folyamatot hitelesen rekonstruálhatta. E munkamódszer kiteljesítésében, az összefüggéseket feltáró, szintetizáló képességében az előtte járt kutatókat meghaladta. A sárospataki iskola kezdeteinek ködös elképzeléseit és romantikus hagyománytiszteletét már sikerült eloszlatnia,

6 s most a vár történetének vitatott, vagy nem eléggé megnyugtatóan tisztázott problémáinak megoldása látszott egyik feladatának. Mielőtt munkájával elkészült volna, felkértem, hogy eredményeiről a múzeum közönségét előadás formájában tájékoztassa. Az előadást 1987 őszén a múzeum előadótermében megtartotta, én pedig azt - az ő előzetes hozzájárulásával - magnetofonszalagra vettem. Ennek segítségével az elmondottak ma is pontosan rekonstruálhatók. Látva Détshy Mihálynak a vár építéstörténetét illető újabb állásfoglalását és Szűcs Jenőnek az előadásban elhangzott, ettől eltérő következtetéseit, a véleménykülönbségek esetleges kiegyenlítése érdekében Szűcs Jenőt kértem fel a Détshy-kézirat lektorálására. O lektori jelentésében nem érintette a kettőjük közötti véleménykülönbséget, nagyra értékelve Détshy kutatásainak jelentőségét, csak formai észrevételekre hívta fel a szerző figyelmét, s engem is arra intett, hogy mint szerkesztő, hagyjam a dolgozatban a szerző véleményének szabad kifejtését. Szűcs Jenő a monográfiába szánt munkáját nem fejezhette be, mert 1988 őszén tragikus körülmények között meghalt. Dolgozata elkészült két bevezető fejezetét később özvegye megjelentette,

7 de ez a vár történetének kérdéseit még nem érinti. Az erre vonatkozó kutatásainak eredményei és a feldolgozás új szempontjai azonban jól tükröződnek az előadásban, amely a vár történetének jobb megismerését jelentős mértékben elősegíti, s a vállalkozás végigvitele a szerző életművének újabb állomása lehetett volna. Ennek sajnálatos hiányát igyekszem csökkenteni azzal, hogy - özvegyének jóváhagyásával - az előadás anyagának a birtokomban lévő hangfelvétel segítségével részben tartalmi ismertetésére, legfontosabb részleteinek pedig szó szerinti közlésére vállalkozom. Előadása bevezetőjében - főként Fügedi Erik és Kubinyi András kutatásai alapján - meghatározta Sárospatak helyét és szerepét a középkori városhálózat keretében. Mindenekelőtt rangot jelentett a város számára, hogy sokáig királyi vagy királynői városként szerepelt. Plébániája is jelentős helyet foglalt el a középkori egyházi szervezetben. A 13. század derekától paróchia exempta megjelöléssel emlegetik, ami azt jelentette, hogy közvetlenül az esztergomi érsekség alá tartozott. A pataki plébánia előkelősége az egész középkoron keresztül megmaradt, még az 1545-ös decrétum is a rangosabb helyek sorában említi. A középkori városhálózatban elfoglalt helyét illetően meghatározó volt két működő kolostora, amelyek közül régebbi az 1241 előtt felépült dominikánusoké, fiatalabb az 1262-től ismert ferences rendé. Mindezekkel együtt Sárospatak a tatárjárás utáni időszakban, a magyar városiasodás első ütemében olyan városoknak a sorában szerepelt, mint Pest, Győr, Nagyszeben, Szeged, Beregszász, Szatmár vagy Beszterce, megelőzve Pozsonyt, Sopront, Selmecbányát, Lőcsét és Kassát. 6 Sárospatak reformációjának kezdetei. A Ráday Gyűjtemény Évkönyve, II. (1982), 7-56. 7 Sárospatak kezdetei és a pataki erdőuradalom. Történelmi Szemle XXXV. (1993), 1-2. 1-57. 37