A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

JANÓ Ákos: Újabb szempontok a sárospataki vár építéstörténetének kezdeteihez

Ezek a mutatók - annak ellenére, hogy olyan keveset tudunk a 13. századi körülményekről, a lakosság számáról semmit -, igazolják, hogy itt egy királyi politika által támogatott, fejlődő városiasodási góc jött létre. Ehhez járul a vallon telepesek (akiket „olasz" vendégnépeknek hívtak) megjelenése nemcsak Patakon, hanem a környéken: Bodrogolasziban, Tállyán, Szerencsen stb. Ez a városfejlődési lendület a 14. században megakadt, sőt a 14. század végén, 1390-ben az addig királyi vagy királynői várost eladományozták, s ezzel az földesúri hatalom alá került. Ezután, 1429-ben Zsigmond még néhány hónapra szabad királyi várossá emelte Patakot, majd a település ismét földesúri oppidummá vált, s az maradt a középkoron és a kora újkoron keresztül igen sokáig. Mi jellemzi azokat a városokat, amelyek a középkori városhálózatnak abba a kategóriájába tartoznak, amelybe Sárospatak? Ezek 1-2000 lakosú települések, mezőgazdasági jellegű városok, jórészt földművelő lakossággal, 20-25%-ra tehető iparossággal, de lokális piaccal. A távolsági kereskedelemben funkciójuk nincs. Földesúri joghatóság alatt állnak, ezen a szinten királyi városka csak 1-2 szerepel. Túlnyomó részük tehát földesúri oppidum, amelyeknek megvan a maguk korlátozott autonómiája. A földesúri hatalom és a korlátozott autonómia egyensúlya jelenti a városfejlődés jogi kereteit. Ebből a helyzetből következik, hogy mindazok a történelmi, művészeti emlékek, amelyek fennmaradtak, nem magával a városi kommunitással, hanem a földesurasággal és az egyházzal kapcsolatosak. A vár és az iskola kezdetei a város történetében a földesúri, illetve az egyházi pólust jelentik. A középkori város felső határán, a mai Szemere utca helyén ív alakban hajló árok húzódott, amit a 16-17. században a jegyzőkönyvek a város hóstátjának, árkának neveztek. Ennek az ároknak a feltöltésével alakult ki a mai Szemere utca. A középkorban tovább folytatódott ez a terület egy suburbiummal, egy külvárossal, a Hécével, amely a 15. században már oklevélből adatolható. A települést hosszanti irányban a Hécétől Olaszi felé az Alsó Hóstátig nagy közlekedési út szelte át. A városnak ez volt az egyetlen utcája, amit korábban csak az Utcának, később Nagy utcának (ma Dobó Ferenc utca, Kossuth Lajos utca, Szent Erzsébet utca) neveztek. Sárospatak tehát a középkorban jellegzetes egyutcás, egy piateás, egy vicusos település. A mai Rákóczi utca országút volt, ott a 16. században kezdett képződni egy, a Nagy utcával párhuzamosan futó utca, amit Új utcának, még később Kovács utcának neveztek. A Nagy utca a város központjában orsó alakban kiszélesedett, s az így képződött térségben épült fel az a 12. századi kör alaprajzú építmény, amely a királyi (királynői) udvartartás kápolnája lehetett (rotunda). Emellett épült később az 1492-es évszámmal ellátott, de korábbi alapokon álló gótikus plébániatemplom. A körtemplom megléte köny nyen valószínűsítheti a 13. század előtt fennállott királyi kúriát, amely a pataki erdőuradalom központjában, a mai Patak területén lehetett. A körtemplom a királyi kúria, egyszersmind a hospes település tartozéka volt. Ilyen kúriákról más erdőuradalmakban is tudunk. Korai archaikus épületek, de nem erődített építmények voltak. A tatárok sikere köztudomásúlag azzal magyarázható, hogy abban az időben még nem voltak várak. Találgatni sem volna érdemes, hogy hol volt Patakon az egykori királyi (királynéi) kúria, de nagy a valószínűsége, hogy azt a 17-18. századi jezsuita rendház nagy telekkomplexumán, a mai római katolikus plébánia telkén kereshetjük. Ha ez a feltételezés helytállónak bizonyul, logikus topográfiai képlet áll elő: a feltárt rotunda - a korai királyi kápolna - és a királyi udvarház egymás szomszédságában alkották a település kialakulásának kettős magvát. Harmadikként egy piachely kívánkozik hozzájuk, amely sok udvarház mellett már a korai időkben kialakult. Ha nincs is rá adat, lehetsé38