A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)
PORKOLÁB Tibor: Az (arany) középszer költője. A Lévay-recepció néhány sajátosságáról
Kaffkának, Babitsnak, Kosztolányinak is kortársa volt 17 , a századforduló utáni magyar irodalmat szemléző munkákból feltűnően hiányzik a Lévay-fejezet. Schöpflin Aladár irodalomtörténetében 18 sem találkozhatunk a nevével - nyilván abból a megfontolásból, hogy ez a poétikai és tematikai értelemben is a múlthoz kötődő (már-már anakronisztikus) öregkori költészet semmilyen formában nem válhatott az új század irodalmának alakítójává. Erre egyébként Ady is utal egy Szini Gyuláról írt kritikájában: „az öregúr [Gyulai Pál] majdnem agyonvert, amikor azt találtam neki mondani, hogy Lévay József, a vén nyugdíjas alispán és falusi bácsi, nem érthet az új, városi, összetett lélek lírájához". 19 (A költőt utolsó éveiben többször meglátogató Vadnay Béla szerint viszont egyáltalán nem voltak ismeretlenek előtte az új írónemzedékek művei: „igen sokat foglalkozott Gyóni Géza verseivel és Ady is nagyon érdekelte. [...] Különben kitűnően ismerte a mai írógenerációt. Nagyon szerette Ambrus Zoltánt, Schöpflint és kedves megértéssel, őszinte nagyrabecsüléssel beszélt mindig Babits Mihályról, Kosztolányi Dezsőről. Ha meg nevetni akart, Karinthy Frigyesnek az 'így írtok ti' című könyvéből olvastatott magának szemelvényeket. [...] Szomory Dezső 'II. József-e volt az utolsó olvasmánya". 20 ) Az akadémiai irodalomtörténeti kézikönyv így összegez: Lévay „hét évtizedes írói pályája a 'népnemzeti' irányzat útját példázza. A kiegyezésig - ha másodvonalban is - együtt haladt a kor fő társadalmi, nemzeti problémáival, s aztán túllépett rajta is az idő". 21 „Lévay József, aki ugyan nem volt termelő lángész, csak amiért túlélte kortársait, mégis mint a kornak tiszteletre méltó géniusza lélegzett közöttünk. 0 volt a kapocs, mely bennünket a magyar irodalom eleddig legpompásabb kivirágzásának örökre elmúlt éveihez kötött. [...] a magyar klasszikus irodalomtörténet egész emberi intimitása veszett ki Lévayval a mi világunkból. [...] személyében a köztünk élő Vörösmartyt, Petőfit és Aranyt temetjük" - írja nekrológjában Hatvány Lajos. 22 „Pátriárka ment el... Igazi Ember, a Nagyok barátja, Költő... s oly verseké, melyek lelkünk régi szobáját bútorozzák. [...] 0 még ismerte Petőfit és Aranyt [...] Ezért tűnik föl úgy, mintha vele e nagyjainkból is, megint, elhunyt volna valami" - búcsúzik Lévaytól a Nyugatban Babits Mihály. 2 " 1 Ezekben a szövegekben nem elsősorban az az érdekes, hogy az ún. irodalmi modernség tekintélyes képviselői milyen feltűnő tisztelettel szólnak a magyar irodalom „Nestoráról" (ez akár a kegyelet szokványos megnyilvánulásaként is értelmezhető lenne), hanem sokkal inkább az, hogy a demonstratív tisztelet a költő irodalomszociológiai státuszára és nem vélt vagy valós irodalmi teljesítményére alapozódik. Az a gyönyörű idea, miszerint az utókor az ősz bárd személyén keresztül (már-már misztikus) kapcsolatba léphet a magyar irodalom „aranykorával", a legtöbb Lévayval kapcsolatos megnyilatkozásban megtalálható. 24 Nagyon valószínű, hogy ez a mérsékelt tehetségű öreg poéta 25 csak a pátriár17 Lévay és Kaffka a század első éveiben néhány utcányira lakott egymástól Miskolcon. Szinte jelképes, hogy a fővárosba (az „édes, bűnös, isteni metropolisba") vágyó fiatal írónő és a nyugdíjas éveinek harmóniájában élő öreg költő között a kapcsolatnak semmilyen formája nem alakult ki. IS Schópflin, 1937. \9Ady , 1987, 159. 20 Vadnay, 1921,61-63. 21 Kovács K., 1965,169. 22 Hatvány, 1960,11, 101. 23 Babits, 1918, 163. 24 „És a mint itt egybegyűltünk, a tisztelet és szeretet kitörésének zaját mintha valamely, lelkünkre szálló áhítat csöndesítené le. Mintha közöttünk, a kik itt vagyunk, suhanva csöndben egymásután megjelennének azok is, akik 'egykor voltak', akik valamikor ugyanazzal a szeretettel szorították Lévay József jobbját, amellyel mi nyújtjuk feléje ma kezünket. [...] A te pályád, a te szellemed idézte őket közénk. Az ő világukat te kapcsolod össze a mi látható világunkkal. Te vagy utolsó társuk közöttünk: ebből meriti mai ünnepünk áhítatát. 365
