A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

PORKOLÁB Tibor: Az (arany) középszer költője. A Lévay-recepció néhány sajátosságáról

[...] Ez a költemény nemcsak híred jelévé, hanem pályád képévé is lett". Miklós Róbert, Lévay biográfiisa is ezt a „kis remeklést" tartja a költő legismertebb költeményének. Az ifjúkori elégiából kedvelt szavalati darab, iskolai standard és memoriter vált.

7 Rendkívüli népszerűségét az is jelzi, hogy 1904-ben nyomtatott példányainak eladásából kívánták finanszírozni a zágoni Mikes-ház felújítását.

8 2. Lévay - rendszerint Gyulai Pál és Szász Károly társaságában - a „klasszicizáló iskola", a „népnemzeti" (vagy „népies-nemzeti") irányzat, az „Arany-kör" másodvonalának jellegzetes lírikusaként foglalhatja el helyét a magyar irodalomtörténet(ek)ben.

9 Nemcsak a látványos triászképző konstrukciókból marad ki (azaz Arany, Petőfi és Tompa mellett - Ábrányi Emil Lévay-versének címét kölcsönvéve - legfeljebb A negyedik lehet

10

), hanem többnyire az „erős formakészséggel" rendelkező „utánérző-közvetítő típusok"

11 és az Arany-epigonok

12 közé sorolják. 3. Lévay valóban „a magyar irodalom leghosszabb életű írójának" tekinthető. Horváth Barna pátosszal teli szavaival: „csak két évvel született később, mint Petőfi és fél évvel korábban halt meg, mint Ady. [...] Petőfitől Adyig virrasztott irodalmunkban".

13 Kilencvenhárom évet élt: már ott tevékenykedett - Szemere Bertalan patvaristájaként - az utolsó rendi országgyűlésen

14

, és még tanúja volt a világháború nehéz éveinek.

15 A Monarchia teljes felbomlását azonban már nem kellett megélnie: „a Gondviselés abban is kedvezett neki - írja Berzeviczy Albert -, hogy szemeit éppen akkor hunyhatta le, amikor még nem volt megpecsételve hazánk sorsa".

16 Lévay végső búcsúztatása akár szimbolikus aktusként is értelmezhető lenne: vele ugyanis az ún. régi Magyarországot is eltemették. Első versei 1843-ban jelentek meg a Regélő Pesti Divatlapban, az utolsót (Örömtűz az olasz fronton) néhány héttel a halála előtt, 1918 júniusában írta. És bár 5 Beöthy, 1912,7. 6 Miklós, 1978,28. 7 A századforduló és a századelő idején használatos tankönyvek, irodalmi szöveggyűjtemények többnyire a remekműnek kijáró tisztelettel foglalkoznak a verssel: „Van egy-két verse, mely költészetünk legjobb alkotásai között foglal helyet; ilyen Mikes, Szüretünk, A babiloni vizeknéP' (Prónai, 1911, 120); „Harminckét klasszikus magyar költőnk hatvankét örökbecsű versét [köztük a Mikest és a Szüretünket] foglaltuk egybe e gyűjteményünkben" (Deák-Rákosy, 1924, 5). 8 Vasárnapi Újság, 1904, 38. sz., 652. 9 „Helye az Arany-kör tagjai között körülbelül Gyulai és Szász közé esik" - írja például Schöpflin Aladár (1925, 391). „Másodlagos (túlzó, egyoldalú) klasszicizmus. Arany hatása. Gyulai, Szász, Lévay, Vargha" - rendszerez Horváth János (1980, 356). A „Spenót" - Szász Károllyal és Thaly Kálmánnal együtt - „a népies-nemzeti irányzat kisebb költői" között helyezi el Lévayt {Kovács K., 1965, 168-171); az Úmil pedig Tompa, Gyulai és Szász mellett - „a népies-nemzeti irány másodvonalának jellegzetes alakjaként" definiálja {Varga, 1994, 1222). 10 Ábrányi, 1912. Lévay így ír erről Hármas emlék (kötetben később Ök hárman) című költeményében: „Előttem tündökölnek ott / Arany, Tompa Petőfi / Sivár korban egybeforrtan / A nemzet magvetői. [...] Rég alusznak mind a hárman, / Csak szellemök van ébren, / Átlengik a küzdő hazát / S leszállnak olykor értem" (1912, 37-38). 11 Kovács K, 1965,168. 12 „Arany tragikus árnyalású lírájából ők egy bizonyos kompromisszumos életfilozófiát vontak le, megtetézve a 'jámborság és középszer' némi horáciuszi elemeivel" - írja Rónay György (1981, 62). 13 Horváth B., 1991,7. 14 „Lévay tehát szép időknek volt tanuja: a nemzeti eszme diadalának" - írja a költő monográfusa, Zsigmond Ferenc (1906, 34). 15 Miskolc város polgármesterének írja 1916. november 17-én: „Engedje, hogy ismét kéréssel forduljak tapasztalt jóindulatához. Negyed magammal folytatott háztartásomban nagy szükségét érzem a czukornak s külön is én a rizs-kásának, melyet most sehol, semmi áron nem kaphatni. Ha a körülmények engedik, igen kérem, legyen kegyes engem [sic!] ebből a két czikkből egy kis mennyiségben juttatni a meghatározott árért." (Herman Ottó Múzeum, HTD.73.487.43.) 16 Berzeviczy, 1925,315. 364