A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

LÉNÁRT Béla: Néptanítók Borsodban 1868-1918

legmagasabb fokot érte el, elméleti és gyakorlati példájuk termékenyítette meg Borsod népiskoláinak pedagógiai közgondolkodását, módszertanának fejlődését a tanítás egész területén. Tulajdonképpen a régi nemzedékhez tartoztak még Goldberger Simon és Schönbrunn Márk miskolci izraelita tanítók is. Goldberger nevével 1883-ban találkozhatunk először, amikor egy tanfelügyelői látogatás után a Közigazgatási Bizottság figyelmét felhívták munkásságára. Fontos szerepet játszott a megyei tanítóegyleti mozgalomban. A BÁTE alakulásakor főjegyzővé választották, sok elméleti pedagógiai cikket írt, melyeket a városi sajtóban szívesen közöltek. Rendszeres előadója volt a megyei tanítói közgyűlésnek. Alapításától dolgozott a Tanügyi Körben és az Izraeliták Északkeleti Fiókkörében. Schönbrunn Márk 1880-tól rendszeresen publikált. Cikkeiben elmélyülten foglalkozott a nevelés és oktatás (vizsgák, érzelem nevelése stb.) pedagógiai és gyakorlati problémáival. Ugyanazon egyletekben tevékenykedett, melyekben kollégája, Goldberger. A századfordulón a város gyors iskolahálózati fejlesztésével párhuzamosan egy újabb korosztály vette át a régiek helyét, és folytatta azok elméleti pedagógiai munkásságát. Itt kezdetben a BÁTE vezetőségében játszottak sokan fontos szerepet, Gállfy Ignác, Csiky Béla, Kulik Márton, Gebe Endre, Keresztes Vencel, Hídvégi Aurél, Tálas Béla mint elnökök, jegyzők, pénztárosok, az Eötvös alap vezetői, s a BÁTE lapjának szerkesztői váltak a mozgalom ismert vezető alakjaivá. Hamarosan ismertté vált Mózes Imre tanító is, aki Szatmárból jó bizonyítványokkal került Miskolcra, és 1908-től az állami iskolák, majd a kp.-i állami iskola igazgatója lett. Hídvégi szerint „...nemcsak mint kitűnő tanító, hanem mint igazgató is... kiváló szervező vezetőképességeiről tett... tanúságot. Tanultságával, jelentős irodalmi működésével, a törvényhatósági, társadalmi életben való szereplésével magának nevet és tekintélyt szerzett..." BÁTE vezetőségi tag, a város törvényhatóságának, ipariskola és óvoda felügyelőbizottságának tagja. Az állami tanítók országos egyesületében fontos szerepet játszott, részt vett a Miskolci Nevel őmunkások Egyesületének megszervezésében. 1892-től rendszeresen publikált a Néptanítók Lapjában, később szerkesztőségi tagként is közreműködött. Több tankönyvet írt: Háztartástan, Kertészet, Egészségtan, Borsod megye földrajza, Neveléstan, Földrajzi-történeti irkái (munkafüzetek!) 10 ezer példányban jelentek meg, az ország sok iskolájában alkalmazták. Szerkesztette az állami iskolák évkönyveit. A miskolci Tanítók Otthona elnöke lett, és Otthon címmel lapot szerkesztett. Irodalmi jellegű cikkei a Néptanítók Lapjában és a Pécsi Naplóban jelentek meg. S természetesen ezek mellett tanított is! 1909-ben a város újabb értékes emberrel gazdagodott: Bíró Sándor költözött Miskolcra. Az állami iskolában tanított, később annak egyik igazgatója lett. Már karánsebesi tanító korában, 1908-ban tankönyvet írt a mai értelemben vett gyakorlati foglalkozások, akkor szlöjd tananyagáról Szlöjd gyakorlatok címmel. Bíró a munkaiskola híveként nagy lendülettel kezdte miskolci tevékenységét, a sajtóban sokszor kifejtette pedagógiai nézeteit, s a város lakosságának figyelmét az egyre-másra megrendezett kiállításokkal hívta fel a munkáltató tanítás előnyeire. Kiállítási anyagával Budapesten is szerepelt, nagy feltűnést keltve. Őt tekinthetjük Borsod megyében a gyakorlati foglalkozások megteremtőjének, elterjesztőjének, munkássága azonban országos jelentőségű volt. Hamarosan ismert tanítója lett a városnak Bilkey Zékány Tivadar tanító, majd állami iskolai igazgató is. Számos pedagógiai jellegű cikk írója volt, elsősorban az iskolán kívüli nevelés, a szülők és iskola kapcsolata, a gyermekek szociális körülményei érde284