A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

LÉNÁRT Béla: Néptanítók Borsodban 1868-1918

kelték. Ő jutott el az iskolai gyermekvédelem gondolatáig is. Az 1910-es évek pezsgő pedagógiai mozgalmának, életének jelentős alakja volt, nézeteit több pedagógiai szociális témában is kifejtette. A felsorolásból - mely távolról sem a teljesség igényével íródott - kitűnik, hogy nagyon sokan voltak olyanok, akik a tanítás nehéz munkája mellett időt szántak a pedagógiai elmélet, gyakorlat, a közéleti szereplés, a publikálás, sőt a politizálás területein való részvételre, tevékenységükkel hozzájárultak a népiskolai nevelő-oktató munka szélesebb horizontú kiteljesítéséhez. Az is nyilvánvaló, hogy sok vidéki tanító ismeretlenül, a nyilvánosságtól elzárva végezte becsülettel a rábízott gyermekek tanítását, s állt helyt a községek közéleti, közművelődési frontján. így tehát ma már nehéz eldönteni, kik voltak többen: a becsülettel dolgozók, akik nem tekintve a megbecsülés hiányát, valóban hivatásnak érezve pályájukat, serényen tevékenykedtek; avagy a hanyagok, akik kellő mentséget találhattak az ismertetett sanyarú viszonyokban. Ugyanígy nehéz lenne a hibák okait, a felelősség kérdését is akár a tanítóság, akár a társadalmi-állami magatartás számlájára írnunk. Mi mégis az anyagi, erkölcsi elismerés hiányát tartjuk az oknak, s a népiskolázás hiányos színvonalát következménynek. Mert csakis így alakulhatott ki az a visszás helyzet, hogy „...A néptanító ... egyetemleges kritika tárgya, egy olyan czéltábla, melybe mindenki lőhet, akár tud fegyverrel bánni, akár nem, akár ép szemű, akár vak... - írta az egykori cikkíró 1894-ben, s ... Nem csoda, hogy a tanítóság olyan rongyos és összenyomorított összképet nyújt..." Sommázásként pedig jobb, ha maga az egykori néptanító nyilatkozik: „...Tagadhatatlan, hogy a nemzet napszámosa a tanító helyzete javult, emelkedett. A »rekt Uram« és a kántor uram színpadi alakjai... mindinkább gyérültek és eltűntek... A helyett művelt, szakképzett, tanult gárda foglalta el az iskola kathedráit, a kik czéltudatosan, okszerűen, a modern pedagógiai betűit elevenítő szabályai és módszerei szerint tanítanak és nevelnek jóravaló, becsületes polgárokat e hazának. De mennyi keserűségen, mellőzésen, nyomorúságon kellett annak keresztülmennie, a ki ezelőtt 25-30 évvel a tanítói pályára lépett?! Azt a még most is eléggé korlátolt egyéni szabadságot, méltánylást, amit a tanító ma élvez, az a gárda vívta ki magának harczzal, küzdéssel, lépésről-lépésre előrehaladva, a mely ezelőtt 25-30 évvel vette kezébe a zászlót, és azt becsülettel megvédte a mai napig..." - írta Schönbrunn Márk a századfordulón. Bizonyára így igaz. IRODALOM I. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc Borsod megye köz- és kisgyűléseinek jegyzőkönyvei 1868-1876., 1901-1918. Borsodvármegye alispáni iratai 1869., 1901-1918. Borsod vármegye Közigazgatási Bizottságának jegyzőkönyvei 1876-1900., 1901— 1918. Borsodvármegye királyi tanfelügyelőjének iratai 1900-1918. I. 1. Tiszáninneni Református Egyházkerület Levéltára Sárospatak A Tiszáninneni Református Egyházkerület közgyűlésének jegyzőkönyvei 1869— 1900., 1901-1918. 285