A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

GYULAI Éva: Négyesi Szepessy János (†1746) és Zsigmond (†1768) halotti zászlaja a Herman Ottó Múzeum Történeti Gyűjteményében

korban a család presztízse, ezen túlmenően az egyház anyagi támogatása (karzat építése), vagy az egyház gazdasági, vallási, politikai ügyeiben viselt tisztség érdemesíthetett valakit arra, hogy a templomba temetkezzen, vagy hozzátartozóját ott helyeztesse nyugalomra. Úgy tűnik, a Szepessy család is az egyház támogatásáért és az ott viselt tisztségekért nyerte el a jogosultságot a templomi sírhelyekhez. A Sályban templomot építtető Szepessy János nevét Miskolcon is őrzik a református egyház klenódiumai. Az Avasi református egyház kenyérosztó tála eredetileg a kassai református egyház tulajdona volt, s a kassaiak vetették zálogba Szepessy Jánosnak 158 magyar forintért, aki 1733-ban ezen felül még 10 holland aranyat adott a kassai egyháznak, hogy örökre megváltsa és a miskolci eklézsiának adományozza az egyház iránti „NAGY INDULATÚ BUZGÓSÁGÁBÓL... BOLDOG EMLÉKEZETE FEN MARADÁSÁRA ÉS MÁSOK KEGYES PÉLDÁJÁRA", amint a tál felirata tanúsítja. Az egyház 1649-ben adományként kapott 15. századi eredetű kelyhét is Szepessy János újíttatja meg 1740-ben, 1739-ben pedig fedeles aranyozott ezüstkannát adományoz egyházának.

25 Az adományok azonban nem bizonyultak elegendőnek a templomi sírhely elnyeréséhez, ezt a jogot külön meg kellett váltani. 1735-ben statútumot hozott a város arról, hogy aki az avasi templom belsejében kíván temetkezni, az tartozik az egyháznak 400 magyar forintot fizetni, „...valakikpotior uraimék és az böcsületes város nemes és alsóbb renden lévő lakosai közül magok meghidegedett testét parton levő ecclesiánk templomában temettetni kívánják elsőben is az olyatén személek, vagy penig azoknak successorai, ecclesiánk szükségére conferáljanak és numeráljanak 400 fi. Hung (= magyar forintot)". Négyesi Szepessy János és jobbaházi Dőry András mindjárt jelentkeztek és kifizették.

26 A Szepessy és Dőry család így jutott a sírhelyhez, de a város statútumából az is kiderül, hogy elvben nemcsak a városi elit (potior uraimék)

27

, hanem a város egyéb nemesi és közrendű elemei is élhettek ezzel a joggal a díj megfizetése mellett. A gyakorlat azonban mást mutatott. Szepessy Jánost 1746-ban bekövetkezett halála után valóban a templomba temették, s az Avasi templom 1941. évi - Megay Géza által vezetett - régészeti feltárása során sírja (4. kép), sírköve (5. kép), maradványai, halotti viselete (6. kép) is napvilágra került. A sírkövet a templom felújítása során az apszis falában helyezték el, a viseletet, egy selyembrokát, féllábszárig érő dolmányt

28 - melyet Szilc Ágnes restaurált - a miskolci Herman Ottó Múzeum „Miskolci évszázadok" című állandó kiállításán mutatják be, leltári száma: HOM TGY. 53. 1381. 1. (7. kép). Szepessy Jánosnak a sírkővel fedett, veremszerű, téglával bélelt sírkamrájában az idős férfi csontváza mellett, a bal lábánál egy kb. 10 éves gyermek csontvázát is feltárták.

29 A családi genealógia szerint gyermekei közül Lajos (anyja: Girincsy Anna) és Kata (anyja: Dőry Zsuzsanna) még gyermekkorukban elhaltak,

30 így vagy egyiküket, vagy talarrunokáját helyezték melléje. Az Avasi templomba temetkező családok között találjuk a Szepessyek másik ágát is, Szepessy Mátyás leszármazottait. A család két ága a templom különböző helyén, de egymáshoz igen közel nyerte el a sírhelyet, a templomhajó közepén (8. kép). Szepessy 25 FügediM., 1993a. 180-186. 26 SzendreiJ., 1886-1911. II. 402. 27 Miskolc újkori elitjéhez vö. Tóth P., 1991. 28 A dolmány restaurálásáról vö. Bakó A.né 1993. 169-171. 29 Megay G., 1970. 132. 30 N. Szepessy B., 1893. 199. 201