A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BENCSIK János: Tokaj, a kiváltságolt kamarai mezőváros és Hegyalja avagy Tokaj-Hegyalja

E kort a hazai politikai és közállapotok ziláltsága jellemezte; a három részre szakadt ország északi részén a Habsburgok uralma alatti királyi Magyarország szerveződött. A nagyjából Pozsonytól Kassáig nyújtózkodó királyi országrész peremén, a török hódoltsággal és Erdéllyel határos régióban helyezkedett el Hegyalja. Ennek ellenére vagy éppen emiatt virágzott az észak felé irányuló hegyaljai borkereskedelem. A borforgalmazás nem egységes gyakorlaton nyugodott; részt vettek benne az érdekelt arisztokraták (pl. Rákóczi Zsigmond), a királyi országrész városainak polgárai, mindenekelőtt a pentapolisz

35 kereskedői, sőt lengyelországi kereskedők,

36 illetve a hazai görög, mindenekelőtt a hegyaljai kereskedők is. Az oroszországi forgalmazás csaknem kizárólag (legalábbis a 18. század második felében), a cár által szervezett Borvásárló Bizottság kezében volt.

37 Az ily módon fedőnévvel ellátott kozák alakulat zálogbirtokon termeltetett bort szállított Szentpétervárra. De a már említett felvidéki városok polgárai is hegyaljai birtokaikon (ma is őrzik e szőlőhegyek, e városok emlékét pl. Kassa, Lőcse) termett borral kereskedtek külországi piacokon. Minél szélesebb társadalmi érdekeltségű lett a hegyaljai bortermelés, a hegyaljai borforgalmazás, annál inkább kiemelkedett régiónk a többi bortermő táj közül. Azt kell hangsúlyoznunk, hogy tájegységünk esetében a Hegyalja megjelölés már a 18. század elején nemcsak kezd általánossá válni, hanem oly módon állandósul, hogy bárminő jelző (pl. Tokaj) nélkül is megáll; vagyis ha Hegyalját említenek, akkor elsősorban (és csaknem kizárólag) a Zemplén vármegyei tájat, a „zempléni" Hegyalját értik alatta. Innen ered az a szemlélet, amely a 18-19. század fordulóját követő évtizedekben közreadott leírások és lexikonok szövegében tanulmányozható. Vegyük mindjárt a „Közhasznú Esmeretek Tára" szócikkét:

38 „Hegyallja. így neveztetnek közönségesen a' 4-5 nsz. mtföldnyire kiterjedett szőlőhegyek Zemplén vármegyében, mellyeken a' külföld előtt is híres tokaji borok teremnek. Nem egyedül Tokaj hegyei értetnek tehát ezen nevezet alatt, hanem Tarczal, Tálya, Mád, Keresztúr, Zombor, Tólcsva, Erdő-Bénye, Liszka, Sáros-Patak, Szerencs, Monok, Olaszi, Toronya, Kis-Falud, Kövesd, Bari, Rátka sat. mezővárosok 's faluk szőlőhegyei is." Amikor Hegyalja terméke révén ily módon híressé lett, s neve összeforrott a borral, más oldalról híres termékét is meg kellett jelölni. Azonban mielőtt a tájnak és termékének összekapcsolódását leírnánk, szólnunk kell arról, hogy térségünk megjelölése más okon is szerepet kapott. Arról már szóltunk, hogy a tokaji vár a 16-17. században fontos szerepet töltött be a kor katonatörténetében. Éspedig a kor gyakorlatának megfelelően a tokaji várhoz egy sor települést rendeltek. Nos egy 1638-as decretumból a következőket tudhatjuk meg:

39 „Minthogy a karok és rendek arról értesülnek, hogy a tokaji várnak úgynevezett „Hegyalja" vidékén levő mezővárosokba és falukba bizonyos visszaéléseket hoztak be, mivel ugyanis a helybeli bírák valakit az ezen városok és fa35 Az ún. pentapolisz. (öt város) Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes és Kisszeben királyi városok. Összefoglalásuk ebben is, másban is (pl. reformáció) érvényesült. 36 Bencsik János: Lengyel diaszpórák Hegyalján a 18. század elejétől. In: Katona Judit-Viga Gyula (szerk.): Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei. Miskolc, 1996. 335-347.; Fehér József: Múzeumalapítási törekvések Sátoraljaújhelyen 1875-1987 között. In: HOM Évk. XXV-XXVI. 436. „.. .az Őszhegyen Tállya határában, az idei őszi kapálás alkalmával [...] reges régi cserépfazékra bukkantak, mely színültig telt 661 db ezüst és 13 db arany pénzérmét tartalmazott. Az érmék 1668. évbeli veretűek, és az akkor uralkodott Kázmér lengyel király képét viselik, nyilvánvaló tanulságául annak, hogy tállyai nektárt vittek innen magukkal cserébe". 37 Tardy Lajos: A tokaji Borvásárló Bizottság története (1733-1798). Sárospatak, 1963. 38 Közhasznú Esmeretek Tára, Pest, 1833. VI. 162. 39 Magyar Törvénytár, 1638. decretum, 68. czikkely. 159