A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BENCSIK János: Tokaj, a kiváltságolt kamarai mezőváros és Hegyalja avagy Tokaj-Hegyalja

luk területén fekvő szőllőkre és egyéb örökségekre nézve törvényt állásra kényszerítenek [...] a jelen végzéssel elhatározták, hogy ezutánra, Tokaj Hegyalja vidékén az említett városokban és falukban a hitelesen és törvényesen kiadott ügyvédvalló leveleknek helyet adjanak." Itt azt láthatjuk, hogy már az 1630-as évtizedben Tokaj vár Hegyaljaként emlegetik a környék szőlőtermelő településeit. Amikor közel egy évszázad múltán Bél Mátyás Magyarország leírásán dolgozott, a tokaji borra] kapcsolatos fejtegetéseit így írja le: „A tokaji bor eredetét kutatva, mindenekelőtt neve keletkezésének kérdése vetődik fel. Tokajról nyerte ezt, mely egykor elég híres vár volt..." Tokaj város hordó-bélyegzője Később így folytatja: „Hegyaljai vagy to(1738) k

a

ji a neve mindazoknak a boroknak, melyek a tokaji hegyen ...és körzetében... teremnek." A hozzávetőlegesen harmadfél évszázadra tehető virágzó borüzlet arra serkentette a Hegyaljával határos, közeli és távoli termelőket, kereskedőket, hogy nem Hegyalján termett boraikat (is) „hegyaljai" nevezettel vigyék piacra. Amikor aztán a háborús évszázadoknak vége szakadt és békés korszak következett a hazára, lassan rendet teremtettek a hegyaljai bor forgalmazása területén is. Az 1737-es királyi rendelet rögzítette Hegyalja földrajzi határait, felsorolva azt a 28 települést,

40 melynek határain termett bort lehetett „hegyaljai" borként piacra vinni, s árusítani. E királyi rendelet maradéktalan érvényesítésére utal az is, hogy Tokaj városa egy 1738-as évszámmal és TOKAJ felirattal ellátott, címeres hordósütóvasat készíttetett, nyilvánvaló (törvényes jogait illusztrálandó) szándékkal.

41 Miért lett tehát Hegyalja névadó települése Tokaj? Feltételezhetjük, hogy voltak Tokajjal egyenlő rangú vagy rangosabb városok is Dél-Zemplénben. Említsük meg mindjárt Tállyát vagy Sárospatakot. De még Tarcalt is, hiszen a királyi kamara prefektúrája a 18. század elejétől e városban székelt. De maradjunk Tállyánál. Lakossága még 40 „Tállya, Golop, Rátka, Mád, Zombor, Ond, Tarcal, Keresztúr, Kisfalud, Szegi, Bénye, Vámosújfalu, Tolcsva, Liszka, Zsadány, Olaszi, Pataki, Újhelyi, Kistoronyai, Erdőhorváti, szántai hegyeken termett Borok a Tokajival a kereskedésben egy becsben tartatnak [...] ezért azokat egyformán kell kezelni és azonos bélyeggel ellátott hordókba kell árusítani". 41 A Tokaji Múzeum őrzi ezt az 1738-as hordósütóvasat, sőt a tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban is van egy más, mely ajándékként még a múzeum anyagának gyűjtése közben került oda. Pap Miklós: Hordósütő vasak Hegyalján. In: HOM. Közlm. 23. 1985. 81-87. „...legrégebbi két 1738-as Tokaj felirásos, címeres sütővas, mely minden bizonnyal Tokaj város sütővasa volt, ámbár a címer, mivel magyar címer és nem a város címere, azt feltételezi, hogy inkább hitelesítő vasként használták" - írja a szerző. Véleményünk szerint ez az állítás nem állja meg a helyét. Az évszám egyenesen arra a királyi rendeletre utal, mely „tisztázta" és „megerősítette" a Hegyalja bortermőtáj fogalmát, továbbá a királyi rendeletet hivatott a címerben jelképezni. 160