A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BENCSIK János: Tokaj, a kiváltságolt kamarai mezőváros és Hegyalja avagy Tokaj-Hegyalja

méltánytalanság, sérelem érte Tokaj közösségét a bordézsma kiadása terén is. A megkérdezett tanú vallja (1772): „...világosan tartya s nem mást mind Decimái nevez, úgy is volt Emberek emlékezetén felül is a praxis, mégis a Tekintetes Domínium most már a Bort hetedén dézsmálja [...] de már [...] az Aszszu szőllői is mostmár Dézma alá vette és Hetedén szemül Dézmállya." Ehhez hasonló kedvezőtlen korlátozást vezettek be a 18. század közepe táján a piaci életben is.

32 Tiltották a kofaasszonyoknak a gyertyával, szappannal (etc.) való kereskedést. Egyedül a szalonnaárusítást engedélyezték, éspedig Szt. Mihály és Szt. Katalin nap közötti 2 hónap leforgása alatt. Mindezt azért, mert az uradalomtól a görög kereskedők árendálták a keresett árucikkek piaci forgalmazását. Panaszukban a tokajiak érvelése rendkívül szemléletes volt, érdemes idéznünk: „...de még a szegény munkára jövő-járó emberek is elidegeníttetnek (ennek) okáért, mert még a kuffantók szalonnácskát árultak, a' szegény messze földről származott kapás egy-két poltúrán szalonnát kaphatott magának s munkájához láthatott, s örömest jött azon munkára, de most már mészárszékben font számra veheti..." Ha összevetnénk Tokaj és a tokajiak gazdasági tevékenységében, mindennapos életében lévő sajátosságokat, csupán csak a Tokaji Uradalom jobbágyfalvai (pl. Tiszaladány vagy Tímár) népének mindennapos életével, bizonyára más, az előbbiek előnyére szolgáló különbségeket fedezhetnénk fel. E fentebbi megállapítással az általunk vizsgálódásra kitett témakör első része le is zárható. A továbbiakban az érdekel bennünket, hogy a szőlő- és bortermelésről elhíresült Hegyaljának miért lehetett névadó települése Tokaj? Hogyan és mikor alakulhatott ki a Tokaj-Hegyalj a nevezet? Amiként arról már 1750 táján Debreceni Ember András így fogalmazott: „Ezen Hegyallyának Tokaj az Czimere".

33 Hegyalja nevezettel illették azt a vidéket, ahol a hegy, a hegység az alacsonyabb térszíni tájjal, a síkvidékkel találkozik. Ezek többször a hegységről kapták nevüket. A történelmi Magyarország területén több Hegyaljái különböztettek meg. így volt (s van) Bükkalja, Mátraalja, Kemenes-alja vagy Világos(i) Hegyalja. E tájak általában jól megtermik a szőlőt és a gyümölcsöt. Esetünkben is Hegyaljakéni emlegették azt a kiváló szőlő- és bortermő régiót, melynek leírásával illetve történetével a jelen cikkben foglalkozunk, s melyet két és fél tucat település alkotott. A századfordulóra általánosan használt földrajzi név, a Tokaj-Hegy alja kialakulása évszázados szemléletnek és termelői gyakorlatnak lett az eredménye. Az kétségtelennek látszik, hogy mind a Hegyalja,

34 mind Tokaj-Hegyalja földrajzi fogalmak kiemelkedése és megszilárdulása e régió bortermelőinek piaci sikereivel kapcsolható össze. A 16. század közepére tehető minőségi változás, mely a hegyaljai bort minőségi termékké avatta, elsősorban az észak-európai régió országai körében megnyilvánuló minőségi bor iránti kereslettel függött össze. A hegyaljai borexport mindenekelőtt Lengyelország illetve Poroszország (stb.), később és kisebb mértékben pedig Oroszország felé irányult. 32 ZmL. Tokaj iratok, investigatio. 1772. 33 „Zemplén vármegyének kincstartó tárháza", (szerk.: János István). Két hegyaljai verses história a XVIII-XIX. századból. Tokaj és Hegyalja X. Tokaj, 1993. 34 Balassa /., i. m.; Babócsay Izsák: Fata Tarcaliensia azaz Tarczal városának főbb változásai (16701700). Pest, 1817. Már „Hegyalját" ír, „Hegyalja dolgát" említi, vagy az egész „Hegyaljaiakkal" együtt írja... ,,a' Hegyaljai lakosokat" mondja. 158