A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

RÉMIÁS Tibor: Miskolc mezőváros 18. századi lakóinak jogi státusa és rétegződése (a Miskolc monográfia vonatkozó fejezetének tervezete)

bukkantunk a társadalom marginális elemeit feltüntető kimutatásokra. A továbbiakban mi is csak részadatok említéseire szorítkozunk. A feldolgozás alá vett összeírásokban elvétve találkoztunk egy-két olyan bejegyzéssel, amelyből következtetni lehet ezen elemek 18. századi létére. Kik is ők valójában és milyen említések találhatók róluk a forrásokban? Elsőként szóljunk a hazátlan zsellérekről. A subinquilinusok a földesúrtól valamely jobbágya házában kaptak szállást. Földdel nem rendelkeztek, de volt egy szűk rétegük, akik igavonó állataik bérbeadásával jobb anyagi körülményekre tettek szert. Többségük általában másoknak dolgozott, pénzért vagy természetbeni járulékért. Közülük kerültek ki a szolgák és a cselédek is. 1699-ben Lipták Mihály „az ház mázolásért 1,18 forintot" kapott. Ugyanekkor „az tapasztóknak szekhús és 24 denárius" járt az elvégzett munkáért.

113 Miskolc város 1702. évi számadáskönyvében sok bejegyzés található a szolgák és a cselédek béréről. 1702. március 3-án ez a bejegyzés olvasható: „az Quartélyban levő Vormbrandt nevű kapitány szolgálójának vettem konventiójában egy ingvállnak való gyolcsot FI. 0,72-ért, előkötőnek vettem egy vásznat neki FI. 0,38-ért, csizmát vettem neki FI. 1,36-ért, csizma patkolásra és talpalásra FI. 0,33-at adtam neki, patyolatot vettem számára FI. 1,02-ért, készpénzt adtam neki ser ára fizetésiben FI. 0,12-ot."

114 Az 1702. évi számadáskönyvbe bejegyezték a város 12 szolgájának és alkalmazottjának fizetését is. Innen tudjuk, hogy „Bíró uram őkegyelme a város nagyobbik bérese mellé fogadott egy tót inast, kinek vettem egy pár csizmát FI. 1,70-ért, patkoltatásért fizettem FI. 0,12-ot, vettem neki egy inget FI. 0,60-ért, egy nadrágot FI. 1,43-ért, készpénzt fizettem neki FI. 6,67-ot." 1702. május 24-én „fogadott Bíró uram őkegyelme az város ökrei mellé egy bérest, András nevűt, kinek conventiojában fizettem ekképpen: vettem egy új szűrt FI. 3,00-ért, két inget FI. 1,50-ért, két lábra valót FI. 1,20-ért, két pár sarut FI. 2,40-ért, készpénzül fizettem neki FI. 8,22-ot." Ismerjük Buzogány Péternek a conventioját is, aki 1702-ben volt a város lovásza. Az ő járandóságai között szerepelnek: egy Aba nadrág, egy pár csizma, fél szalonna, más pár csizma, egy vég Aba, fél kő só, egy pár öltözet és a korcsmában megivott borok. Kövesdi Gyurka, a város béresének 1702ben egy pár csizma, egy süveg, egy ing és egy pár bocskor és némi készpénz járt, amiért a korcsmában sert és bort ihatott.

115 Az 1702. évi számadáskönyv az aratás és a gyűjtés munkásairól és bérezéséről is említést tesz. Ekkor „az város számára sás aratóknak 24 denárius, a város búzáját aratóknak ugyanennyi járt, de rajtuk kívül 10 ember boglyázott a város szénáján." Húst és kenyeret kapott „a város búzájának eldőlt keresztéit összerakó emberek, és a két zab kéve kötő orosz ember is." „Ételekre húst" kaptak a város búzáját „nyomtatók".

116 További conventios bejegyzések fordulnak elő a város későbbi számadáskönyveiben, de a fenti listák arról győznek meg bennünket, hogy a cselédek és szolgák járandósága étel és ruhaneműben merült ki. Pénzt minimálisát kaptak, amelyet kocsmázásra használtak. A megváltás évei alatt Miskolc város magisztrátusa erősen tevékenykedett a közigazgatás jobbítása terén. A Szinva, Pece szabályozása, útjavítások és tűzrendészed megelőző intézkedések mellett gondot fordított a szegény- és lelencügyre. A református eklézsiával együtt ispotályt tartott fenn. A katolicizmus terjedésével a Mindszenti 113 HOMHTD 69.5.103. 114 HOMHTD 69.5.103. 115 HOMHTD 69.5.103. 116 HOMHTD 69.5.22. 144